Cserhalmi Ági
Szeretek: lenni, érezni, szeretni, beszélgetni, megfigyelni, érteni, táncolni. Az istenit az emberben és a természetben. A bőrömön a napfényt, a levegőt, az esőt. Mezítláb járni. Tengervízben lebegni. Szeretek a jelenségek mélyére ásni, hogy lényegüket, valóságukat meglássam. Saját magunk és emberi kapcsolataink kimeríthetetlen tárháza a megismerésnek.
Legutóbbi cikkek
A nő, aki nem érzi magát biztonságban, nem lesz állapotos.
továbbÉletképek a mai iskolai életből. Tanulságos.
továbbAz igényesen kialakított rendezvényhelyszín teraszát virágzó gesztenyefák árnyékolták. A séf bejárta a világot, megfordult több Michelin-csillagos étteremben, mielőtt a cég dolgozóinak főzött a legjobb minőségű alapanyagokból. A tortát az ország egyik legelismertebb cukrásza sütötte. Korlátlan étel- és italfogyasztást biztosított a munkáltató az egész rendezvény során. Prémium minőségű borok, kézműves sörök, pálinkák közt lehetett válogatni. A vacsora utáni videószínház program csak és kizáró...
továbbA gyermekek tekintete végtelen. Tükre a mindentudásnak. Aztán mire felnőnek, legtöbbjük szeméből eltűnik a mélyre néző fény.
továbbTegnapelőtt egy barátunk megtért a Teremtőhöz. Szilveszterkor még együtt túráztunk. Akkor már tudtuk, hogy baj van, de annyira bíztunk benne, hogy ez leküzdhető! Abban, hogy bármi leküzdhető! Csak akarni kell… És bízni… Ő is azok közé tartozott, akiknek rövid földi létet szánt az Úr, de annál tartalmasabbat és értékesebbet. Olyan sokat kaptam, kaptunk tőle. Tartást, éleslátást, tűpontos megfogalmazásokat, humort, szerető kedvességet. Fájó a hiánya. Pedig még fel sem fogtuk igazán. Hálás vagyo...
továbbA szabadság elemibb igény, mint a boldogság. A szeretet nem fojt, nem birtokol. Van és árad. Meg lehet melegedni a fényénél, erőt ad az ölelése.
továbbVégigtáncoltuk a teljes félórás blokkot. Egy idő után már nem is esett szó a lépésekről, csak vitt minket a lendület. Táncoltunk, s időnként beszélgettünk. Elmesélte, hogy általános iskolás korától az egyetem végéig táncolt, de az államvizsgák miatt – még a kilencvenes években – abbahagyta, csak mostanában kezdte újra. Megmutatta, hogy nemrég új cipőt csináltatott, amiben már jól tud táncolni: mert ez enyhén hosszított szárú, s bele lehet tenni a lúdtalpbetétet is.
továbbAnya, kérlek, ma mégsem szeretnék a nagymamikánál aludni, mert valami nagyon fontosat kellene mondanom neked! Négyszemközt szeretném veled megbeszélni, és úgy, hogy a szemedbe nézek közben! Az első gondolatom az volt, valami negatív élmény érhette.
továbbRácsodálkozva, hogy ennyire ismer, rezonál, szóhoz sem jutottam egy ideig. Aztán földöntúli nyugalom szállt meg a gondolattól, milyen jó, ha az embernek van olyan barátja, aki előtt nincsenek titkok, s aki soha ezzel vissza nem élne, hanem akkor is mellettem áll, amikor fel sem fogom, hogy épp arra lenne szükségem.
továbbElgondolkodtam azon, ami a szemem előtt zajlott. Vajon hány magyar embernek jutna eszébe a metrón megszólítani az utastársakat, és szóba elegyedni velük? Hány magyar embernek jutna eszébe, hogy tömegközlekedési eszközön sérült embertársával kezdeményezzen beszélgetést? És általában a magyar emberek, különösen a fővárosban élők, mennyire fogadják bizalommal, ha számukra ismeretlen emberek beszélgetni szeretnének velük?
továbbVan, akinek a felháborodása, kritikája dicséret ránk nézve, illetve a felénk irányuló pozitív megnyilvánulásai adnak okot gyanúra, de minimum elgondolkodtatóak. Tudnunk kell, kinek a véleményére mennyit adhatunk.
továbbA húszas évei legelején járó lány remegő hanggal és zavart kapkodással ült le mellém a kitöltetlen jelentkezési lapjával és a képzés részleteivel. Egykori önmagamat láttam és éreztem az akkori, szép, kedves, okos vezetőmmel beszélgetve. Összeszorult a szívem a leány „bocs, hogy élek” gesztusain, a félelmén, a szorongásán.
továbbA pincéből visszakerült a kipucolt téli csizma az előszobába. A macska ismét nem szeretne messzire kerülni a cserépkályhától, főleg, hogy téli bundáját és fókazsírját már rég levetette. Pár hete mi is fürdőruhában napoztunk és tollasoztunk a kertben. S most újra tél van… Nem, ez így nem igaz! Valamiért már nincs valódi télérzésem.
továbbMunkásságában kiemelt helyen foglalkozott a szeretet és a szerelem kérdéseivel. Szerinte a szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára.
továbbNem különösebben kavar fel az sem: én olyan négykerekűt használok, amin a fiam osztályából több szülő is úgy megdöbben, hogy visszaköszönni sem tudnak a meglepetéstől, amikor felfedeznek benne. Nos, mindenki azzal sáfárkodik, amije van. Meghoztuk azt a döntést, hogy avulásra nem költünk, cserébe átlendülünk néhány fentebb említett, nem szokványos pillanaton. A 80-as években a szüleimmel, Zsigulival jártuk be Európát, s jutottunk el Isztambulba is. A férjem szülei Bagdadig autóztak a családi F...
továbbA nő sokáig lebegett a rózsaszín ködben: férjhez ment, gyereke, infrastruktúrája, ezáltal társadalmi státusza lett. A tennivalók, amelyek egy kisgyerekes családdal járnak, teljesen kitöltötték az idejét. Nem maradt idő gondolkodni. Nagy ritkán akadt egy-egy könnyű kikapcsolódás a férjével, de mire ráhangolódhatott volna, ismét a hétköznapok darálójában találta magát.
továbbMi végig Isten kezében vagyunk, a kérdés csak az, hogy ezt tudjuk-e – teszi még hozzá Feri atya.
továbbBizonyos szerepek sokszor úgy ráégnek az emberekre, hogy fel sem tűnik sem nekik, sem a külvilágnak: ez nem a valódi természetük.
továbbMa nagycsütörtök van. Nagycsütörtök a keresztény hagyományban az utolsó vacsora napja. Ezen a napon Jézus búcsút vett tanítványaitól, és felkészült az áldozatra. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. Az utolsó vacsora után elfogták. Ettől kezdve az egyház nem mutat be szentmise áldozatot egészen a feltámadás liturgiájáig, vagyis kezdetét veszi a passió, a Jézus szenvedésére való emlékezés. A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéi...
továbbÖrülnöm kellene ennek a nagy országos összefogásnak a CEU ügye kapcsán. Valahogy mégsincs bennem kirobbanó lelkesedés, és napok óta azon gondolkodom, miért. Ma olyan képtelen dolgok történnek az országunkban, s az emberek olyan kilátástalannak látják a ráhatásukat a közügyekre, a visszaélések megakadályozására, megváltoztatására, hogy messzire kerülik a közéleti részvételt, a közösségi megmozdulásokat.
tovább