Bizonyos szerepek sokszor úgy ráégnek az emberekre, hogy fel sem tűnik sem nekik, sem a külvilágnak: ez nem a valódi természetük.
Egyeseket olyan erővel formált a sorsuk, szocializációjuk, saját magukkal szembeni elvárásaik, megfeleléseik, hogy talán soha nem ismerik meg saját magukat.
Az életünkben bekövetkező, elsőre negatívnak látszó eseményeknek gyakran van olyan pozitív hozadékuk, hogy eltolnak minket a falig, ahol már nem tudunk mást tenni, mint változtatni. Ezáltal az ilyen események, jó eséllyel, mindig közelebb és közelebb visznek minket saját magunkhoz. Persze, ez egyeseknél később, vagy soha nem következik be: szembenézés helyett új feladatot vagy közönséget keresnek.
