Évek óta nyüstöljük a két igen koros és egyáltalán nem menő autónkat, s az eddigi tapasztalatok alapján azt mondhatom, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Csak néhanapján kényszerülök arra, hogy egy-egy helyre taxival menjek, amikor az adott – általában üzleti – esemény azt igényli, hogy az enyémnél elegánsabb kocsival vagy taxival érkezzen valaki. Nem különösebben kavar fel az sem: én olyan négykerekűt használok, amin a fiam osztályából több szülő is úgy megdöbben, hogy visszaköszönni sem tudnak a meglepetéstől, amikor felfedeznek benne. Nos, mindenki azzal sáfárkodik, amije van. Meghoztuk azt a döntést, hogy avulásra nem költünk, cserébe átlendülünk néhány fentebb említett, nem szokványos pillanaton.

A 80-as években a szüleimmel, Zsigulival jártuk be Európát, s jutottunk el Isztambulba is. A férjem szülei Bagdadig autóztak a családi Fiattal ugyanebben az időben.

A minap reggel munkába robogva az Amerikai Iskola előtt haladtam el, és vetettem néhány pillantást az ott parkoló autókra, illetve az oda tartó, úton kanyargó kocsisorra. Érzékeltem, hogy ez a magyarországi felső tízezer autóparkja. Akiknek feltehetően nem értékesebbek az autóik az ingatlanaiknál. Szeretek nézelődni, és szeretem a szépet autók közt is. Meg tudom csodálni a másét anélkül, hogy sóvárognék utána, vagy zavarna, hogy neki van, nekem nincs. Mint egy szép és drága ruhát, táskát, szőnyeget, bútort, festményt, bármit.

Tudok örülni annak, amim van (fűti az autóm a lábamat, s nem fázom meg benne vizes hajjal, ha pedig úgy alakul, hogy tömegközlekedem, lenyűgöz a város fekvése, építészete, nézem az embereket, gondolkodom róluk), és el tudok merülni bárminek a szemlélésében, bárki dolgában, mindenféle jelenségben. Azt hiszem, ez a működésmódom sok boldog pillanatot hoz az életembe, sokféle helyzeten áthajózom általa. Próbálom a gyerekem figyelmét, gondolkodását is ilyen irányba terelni. Még nem fogja őt meg az összes finom részlet és minden összefüggés. Azonban sokat kérdez, s gyakran tesz olyan észrevételeket, amelyek – nélküle – az én figyelmemet elkerülnék. Örülök annak, hogy nyitott, megkérdez, rámutat, megfogalmaz, kimond. Nem hagyja.