Ma nagycsütörtök van. Nagycsütörtök a keresztény hagyományban az utolsó vacsora napja. Ezen a napon Jézus búcsút vett tanítványaitól, és felkészült az áldozatra. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. Az utolsó vacsora után elfogták. Ettől kezdve az egyház nem mutat be szentmise áldozatot egészen a feltámadás liturgiájáig, vagyis kezdetét veszi a passió, a Jézus szenvedésére való emlékezés. A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás sem. „A harangok Rómába mennek.”
Erre az alkalomra hoztam nektek kortárs költőnktől, az 1929-ben Nagygalambfalván született Kányádi Sándortól egy verset. Kortárs költő abban az értelemben is, hogy nem csak a hagyományos formájú verseket kedveli. Azonban a szokatlan forma, miszerint a költő összefolyat bizonyos értelemhatárokat, nem öncél, hanem arra utal, amivé nagycsütörtök mára lett: korán lelépni a munkahelyről, hosszú hétvégézni, kipihenni. Mindent mindennel összemosni, emelkedettséget elvenni, alávalóságot elbagatellizálni. Gondolkodni kényelmetlen: csak bámulni, szórakoztató és figyelemelterelő ingereket áhítani. Áldozatot hozni ciki, az a lúzerek magánügye. Az ellenkező irányba nézni. Változást és változtatás kívülről várni. Ismerős, ugye?
Kányádi Sándor: Nagycsütörtökön
nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak
a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül
családi körében költi el nagycsütörtökön
már kora délután meglép aki csak teheti
nincs idegünk már a közös szorongáshoz
a közös de a külön-különi megszégyenítéshez
sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához
ha legalább élőben menne mint minden este
a megváltott és meg nem váltott világ
minden híradójában latrok százai ezrei
mentődnek föl naponta pilátusok légiói
mossák a kezüket nyilvánosan és közben
elégedetten mosolyognak bele egyenesen a
kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-
kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-
dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó
ki kell hétvégéztetni a fejekből az áldozat-
hozatalnak azt a deprimáló hogyismondjákját
ki kell hétvégéztetni no szia majd húsvét után
locsolkodni ugyan már kinek van ebben a mai
rohanó világban divatjamúlt a folklór
a föltámadást hétfőtől kezdve mindenki már
csak magának reméli
