Mindenki máshonnan, más csomaggal indul az úton. Van, akit ekkorra már olyan messzire űztek önmagától, hogy nem is emlékszik rá, ki ő. Elvárt szerepe mentén megcsontosodik, ez válik identitásává. Erre rádöbbenni: megrázó felismerés.tovább

Rég letettem a lelkiismeret-furdalást, ami elő-előtört bennem, ha a helyi értékükön kezeltem az elvégzendő feladatokat. Ma már nyugodtan eszem ebédidőben, sétálok egyet a napon, főzök egy teát, becsukom a laptopot és felállok a munkaidőm lejárta után. Ilyenkor ugyanis úgy néznek rám, mint egy anyagyilkosra. Mert ők mennyit dolgoznak!tovább

Egy nigériai közmondás szerint nem tudni az igazságot rossz, nem akarni tudni még rosszabb. Mindig eszerint éltem. Lehet, hogy fáj, amit megtudok, amivel szembesülnöm kell, de ha bármikor belegondolok, jobb lenne-e vajon e tudás (tudomás) nélkül, a válasz mindig egyértelmű nem.tovább

Gyerekként sokszor gondolkodtam azon, ki vagyok én, ki az az „én”.tovább

Akkor ki dönti el, a nő puncija megfelel-e az aktuális trendnek? Ellenőriztessem egy plasztikai sebésszel? Mint a gyerekem fogsorát a fogszabályzós orvossal, kell-e már neki fogszabályzás (rózsaszínesítés…), vagy várjunk még vele?tovább

Kevés baráti kapcsolatom nem bukik el az őszinteség-teszten. Ugyanakkor, pont ezen érték mentén, számos új, felnőtt kapcsolódásom születik. Nem feltétlenül rendszeresen összejáró ismeretségek, de a kevés és rövid alkalmak, interakciók annál mélyebbek és tartalmasabbak.tovább

Nyilván tisztában vagyok vele, nem a két szép szememért segít a benzinkutas megtankolni az autót, lemosni a szélvédőt, s úgy gondolom, ezt viszonzom, avagy – szó szerint – díjazom is. Mégis, még mindig meg tudok lepődni azon, mit hoz ki emberekből pár remélt forint.tovább

Miután felmérem a helyzetet, még ha elsőre esetleg kilátástalannak tűnik is, elkezdek gondolkodni, milyen lehetőségek nyílnak ebből, vagy legalább mit lehet kihozni a szituációból.tovább

Hangsúlyozom, messzemenőkig nem értek egyet a magukat „antifeministák”-ként definiáló azon nőcsoportosulásokkal, akik szerint a bántalmazás, a családon belüli erőszak, valamint a nők és a gyerekek kiszolgáltatottsága, az ezekkel való visszaélés kérdésének boncolgatása egy nem létező probléma felfújása, puszta felforgatás, ami nem szolgál más célt, mint hogy a nőt és a férfit egymás ellen hangolja, s akik szerint eme „lázító” gondolatokat a „helyüket nem tudó”, „kielégítetlen”, „frusztrált”, n...tovább

Sok anyósvicc létezik, én azonban ezeket a saját bőrömön még soha nem tapasztaltam. Sőt, mindig is kissé fárasztónak és erőltetettnek éreztem őket. Bár nem kérdőjelezem meg azt, hogy sok anyós-meny vagy anyós-vő viszony konfliktusokkal terhelt.tovább

Rácsodálkozva, hogy ennyire ismer, rezonál, szóhoz sem jutottam egy ideig. Aztán földöntúli nyugalom szállt meg a gondolattól, milyen jó, ha az embernek van olyan barátja, aki előtt nincsenek titkok, s aki soha ezzel vissza nem élne, hanem akkor is mellettem áll, amikor fel sem fogom, hogy épp arra lenne szükségem.tovább

Nem kell megfeszülni, érdemes a dolgokat három lépés távolságból szemlélni (tényleg olyan fontos?), és a helyi értékükön kezelni.tovább

- Anya, te is mondtál ilyeneket az anyukádnak, hogy szereted? Nos, itt elakadtam. Be kellett vallanom magamnak és a gyerekemnek is, én bizony nem mondtam „ilyeneket” az anyukámnak, vagy legalábbis, nem emlékszem rá. Arra gondoltam, erre a közeljövőben mindenképp sort kell kerítenem…tovább

Végül úgy döntöttünk, marad a gyerek az iskolában, és megtanítjuk őt közösen arra, hogyan kezelje azokat a helyzeteket, amelyekkel ilyen fiatalon még nem kellene szembesülnie, de a jelen társadalmi helyzetben semmi garancia nincs arra, hogy más iskolákban ezek ne fordulnának elő. Előfordulnak. Mert már tömeges, már társadalmi jelenség: így vagy úgy, ilyen-olyan tünetek formájában begyűrűzik a felnőttek beteg világa a gyerekekhez, és az iskola általában nem tud mit kezdeni vele. Pedig meg kell...tovább

Sokáig a perfekcionisták táborát gyarapítottam. Ami nem volt száz százalékos, az nem is létezett számomra, legyen az párkapcsolat, munkahelyi feladat, vagy bármi egyéb. Másokkal szemben időnként elnéző voltam, magammal soha. Tudatos odafigyelés kellett, és rengeteg munkámba került, hogy megengedjem magamnak: a kevesebb is elég. Sokat segített ebben, hogy anya lettem. A munka-háztartás-tanulás-szabadidő egyedülállóként, illetve gyerektelenként még összeegyeztethető volt számomra, de amikor „be...tovább

A szenvedés általában változást hoz. Mitől félünk valójában? A szenvedéstől? Vagy a változástól?tovább

Elmondtam, hogy én a más frusztrációját, durva stílusát nem veszem magamra, semmi közöm hozzá, nem rólam szól, hanem arról, aki így nyilvánul meg. Kivételezések, olyan főnökök, akiket egyesek az ujjaik köré csavarhatnak, vagy akik mindig a könnyebb ellenállás irányába mennek, valamint az ezzel azonosulni tudó, illetve az ehhez kényszerből asszisztáló és jó pofát vágó munkavállalók pedig mindig lesznek, feltehetően fog még ilyesmikkel találkozni ő maga is az életben. Ezek a rendszerek és mecha...tovább

Nem túl régen részt vettem egy rendezvényen, ahol a férjem nevével, „-né”-ként mutatkoztam be a résztvevőknek. (Egyébként az vagyok.) Amikor a magas pozíciójú állami tisztségviselő úrhoz értem a bemutatkozásban, teljesen elalélt attól, hogy végre egy nő, aki nem szégyelli a férjét! Szó szerint! Én igen meglepődtem a szemléleten, miért gondolja valaki, hogy aki férjnél van, és nem -né, vagy nem így mutatkozik be, az szégyellné a férjét. Hosszú gondolatsor kavargott a fejemben, hogyan gondolkoz...tovább

Összeszorult a szívem és a gyomrom. Ez a jobb sorsra érdemes fiú már ilyen fiatalon megtanulta, hogy az emberek, ha adnak is pénzt, ha meg is szánják, a kezéhez érni, érintkezni vele már nem akarnak. Ezért a kinyújtott, félbe hajtott újság. Nem érdekelt, mire költötte, amit adtam neki. Nagyobb szüksége volt rá, bármi is volt az, mint nekem.tovább

Próbáltam következetes maradni, küzdve és szembe menetelve a megérzéseimmel. Ma már nem küzdök. Figyelek, érzem, döntök, hagyom.tovább