A pincéből visszakerült a kipucolt téli csizma az előszobába. A macska ismét nem szeretne messzire kerülni a cserépkályhától, főleg, hogy téli bundáját és fókazsírját már rég levetette. Pár hete mi is fürdőruhában napoztunk és tollasoztunk a kertben. S most újra tél van… Nem, ez így nem igaz! Valamiért már nincs valódi télérzésem. tovább

A másik gyakori kellemetlenséget a nyári időszakban rendkívüli túlerővel működtetett, klimatizált buszok, új típusú villamosok jelentik, hiszen a sokszor 20 fokra lehűtött járműveken garantált a megbetegedés a kinti 35 fokos melegben megizzadt gyerekek, felnőttek számára is.   tovább

De még így is ötpercenként rápillantok a telefonomra, és ha véletlenül ezt nem tehetem meg, kétségbeesetten görgetem az üzenőfalamat, hogy megnézzem, mi történt az inaktív időszakban. Úgy érzem, kimaradtam az életből. Kis szerkesztőségünk tagjaival megpróbáltuk összeszedni, mi is volt akkor, amikor még azt sem tudtuk, mi az az IWIW vagy Facebook: tovább

Örülnöm kellene ennek a nagy országos összefogásnak a CEU ügye kapcsán. Valahogy mégsincs bennem kirobbanó lelkesedés, és napok óta azon gondolkodom, miért. Ma olyan képtelen dolgok történnek az országunkban, s az emberek olyan kilátástalannak látják a ráhatásukat a közügyekre, a visszaélések megakadályozására, megváltoztatására, hogy messzire kerülik a közéleti részvételt, a közösségi megmozdulásokat.     tovább

Nem tudom elfogadni, hogy állatok módjára kommunikálunk, hogy ösztönlények szintjén élünk, mert kell a kocsi, a lakás, a nyaralás, a javak, a villantás, hogy megmutassuk, nekünk ez is van, mi ezt is elértük, ezt is megcsináltuk. Akár erő felett, akár a józan ész ellenére is. De a fene nagy kényelemben meg törtetésben, a számtalan lehetőség közepette mégis úgy viselkedünk, mintha nem is okoseszközök, hanem pattintott kőszerszámok lennének a kezünkben. tovább

De amit én érzek, az az, hogy ezzel szemben az érzelmeink megéléséhez szükséges idő nem gyorsul, ugyanannyi időbe telik szerelembe esni, mint az internet előtt, de abban biztos vagyok, hogy ma a Háború és Béke 100-ból 99 fiatalnak baromi unalmas, lassú regénynek tűnik. Az Egysorosok irodalmi szempontból is egy új versformátumot szeretne teremteni, kicsit haiku szerű, de annál egy fokkal talán még rövidebb is lehet, ami teljesen befogadható az állandó, nonstop képernyőgörgetés közben is az err... tovább

Nem vagyok egy extrán szociális alkat, de nem is utálom az embereket, mégis megvisel a budapesti tömegközlekedés. Nem tudom, észrevettétek-e, de egy-egy embertípus mindig az ember közelében van a buszon, metrón, trolin vagy villamoson, olyasvalaki, akinek a jelenlététől, hogy úgy mondjam, az utazás színesebbé, szagosabbá válik. tovább

A világ tele van érdekességekkel, meghökkentő tényekkel. A mindennapok mókuskerekében ki sem látunk a fejünkből. Alig olvasunk, sokszor már igényünk sincs a művelődésre, látókörünk szélesítésére. Éppen ezért jönnek jól a néhány soros érdekességek, melyek közül néhányat azért biztosan megjegyzünk. És bár az apokalipszis eljövetelekor nem ezekkel fogunk túlélni, munka közben igenis jó olvasni az ilyen pársorosokat, pihenésképpen is. Ma 20 érdekességet hoztam nektek! tovább

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a görbe tükröt, a vitriolt, az iróniát. Magamon is tudok nevetni, de mindig jól szórakozom, ha a ránk, magyarokra oly jellemző, fonákos sírva vigadással találkozom. A napokban rábukkantam egy közmondás-parafrázis gyűjteményre, amely a 21. századi magyar és globális viszonyokra aktualizálta közismert szólásainkat. Jó szórakozást! :) tovább

Vallom, hogy az élet generálja a leglehetetlenebb, legkiszámíthatatlanabb, legviccesebb, legfájóbb, legváratlanabb és legszínesebb történeteket. Gyönyörű szépen fel van építve a létünk. Mi, a „legóbábuk” kaptunk egy hatalmas játszóteret, amiben élhetünk, a felsőbb hatalom pedig játszik velünk, a szó legpozitívabb értelmében. Biztos vagyok benne, hogy Isten jót mulathat rajtunk, mert vicces történetek ezrei zajlanak az orrunk előtt, ami „véletlenek” sorozatából tevődik össze. tovább