Éppen arról kezdtem el írni, hogy Magyarországon mennyire boldogtalanok az emberek. Közben elkalandoztam, nézegettem oldalakat és megláttam, hogy elindult Pumped Gabo és barátnője reality sorozata. Mivel egy csomó főcímet láttam a napokban róluk, gondoltam, én is megnézem, miért akadtak ki ennyire az újságírók. Mondjuk, a műsort reklámozó plakátok alapján nem sok jóra számítottam. tovább

Nagy pillanatok voltak ezek a városi gyermekem életében, ugyanis ő rajongásig szereti az állatokat, de testközelből a madarakon, kutyákon és cicákon kívül ritkán van alkalma találkozni velük. tovább

Emlékeztek, annak idején, ha egy külföldi meghallotta, hogy Magyarország, a fővárosunkra rávágta, hogy Bukarest, de a második mondata ez volt: - Á, Puszkász, Puszkász. A harmadik meg: - Gulás, pápriká… Lelki szemei előtt pedig megjelent a balatoni SZOT-üdülők árnyékában fürdőző, köpcös-sörhasas, fecskealsós apuka, a kipárnázott, dauerolt anyuka meg a két-három kövérkés gyerek. A pléden mellettük a narancssárga vagy királykék, netán viaszos vászonnal bevont hűtőtáska, körülöttük pedig a (ki)rá... tovább

1899. március 20-án végezték ki villamosszékben Martha M. Place-t a New York-i Sing Sing börtönben. Az 50 éves gyilkos volt az első nő, akin ezzel a módszerrel hajtották végre a halálos ítéletet. Őt még 25 másik nő követte a villamosszékben az Egyesült Államok eddigi krimináltörténelmében. tovább

Elkeseredésünkben hajlamosak vagyunk kígyót-békát kiáltani a világra, mindent feketére színezni, pusztulásra ítélni ezt a csodát, ami körülvesz bennünket, pedig a képlet nem ennyire egyszerű ám. Azért, mert a gonosz oldal sötétebb, erőszakosabb, feltűnőbb, még létezik a „jó”. Vannak emberek, akik tenni akarnak értünk, a Földért, a teremtett világért. tovább

A korabeli anekdota szerint Szendrey Júlia harciasságával maga űzte a csatatérre férjét. Petőfit ’48 júniusában szabadszállási követnek jelölték, de rosszakarói azt terjesztették, hogy a költő valójában királyságpárti. A nép a hírre agyonütéssel fenyegette meg a házaspárt. Petőfi hajlott volna arra, hogy visszaforduljon a városból, de felesége nem engedte. tovább

A napokban a Hujber Feri-lemez pörög nagy erőkkel. Mégpedig több oldalról. Nem, még mindig nem vagyunk bulvároldal, s most nem is a bulvár vagy annak szereplői miatt ragadtam billentyűzetet, hanem a végtelenül szomorú jelenség és tendencia miatt, ami a magyar médiát és úgy általában a közéletet jellemzi. tovább

A minap munka után berohantam egy élelmiszerboltba. 17.10-kor léptem be a forgóajtón, 17.20-ra tele volt a kosaram a szükséges élelmiszerekkel. Beálltam a pénztárnál kígyózó sorba. A kasszában ülő, 70 feletti hölgy maga volt a körülményesség. Túláradó „lelkesedésében” mindent háromszor ütött be, aminek következtében kétpercenként törlő kulcsot kért a felettesétől. Egyetlen árucikknek sem tudta fejből a kódszámát, a stresszes izzadtságtól salátává gyűrt papírjain sem tudott kiigazodni. A sor e... tovább

Megpróbálok bejutni az ajtón. Fotocellás. Oké, próbálok ugrani egyet, hátha kinyílik. Bent vagyok. Szuper. Megkeresem azt a wc-t, amelyik tiszta és még papír is van. Hurrá. Csakhogy elalszik a lámpa. A mozgásérzékelő pedig odakint van, Sebaj, gyorsan letöltök a telefonomra egy zseblámpa-alkalmazást. Szuper, végre van fény. Próbálok papírt tépni. Kis cafatokban adja csupán, egy aprócska lyukon, spórolós üzemmódban. tovább

Nagyon szeretek régi fotókat nézegetni. De még jobban kedvelem a meghökkentő, elgondolkodtató időutazást, hisz most, a hightech-korban már el sem tudunk képzelni olyan megoldásokat, ketyeréket, melyek adott időszakban logikusnak és mindennapinak számítottak. A déli kávé kortyolgatása közben gyertek velünk egy kis múltidézésre! tovább