Cserhalmi Ági
Szeretek: lenni, érezni, szeretni, beszélgetni, megfigyelni, érteni, táncolni. Az istenit az emberben és a természetben. A bőrömön a napfényt, a levegőt, az esőt. Mezítláb járni. Tengervízben lebegni. Szeretek a jelenségek mélyére ásni, hogy lényegüket, valóságukat meglássam. Saját magunk és emberi kapcsolataink kimeríthetetlen tárháza a megismerésnek.
Legutóbbi cikkek
Amikor a fiam 23 hónapos lett, elfáradtam. Imádtam otthon lenni a fiammal, életem egyik legszebb időszaka volt, ha nem „a” legszebb. Naponta kétszer játszótérre mentünk, sok gyerek és szülő közé, hegyre föl, hegyről le. Már amikor nem az építkezésre. A fiam mindenhova jött velem. A beszerzéseket próbáltam célirányosan intézni: mindent felderítettem előre az interneten, és csak biztosra mentem. Azaz, mentünk. Időnként pedig szakvizsgákra tanultam. Az építkezés vége nagyon durván hajtósra siker...
továbbAz igazság utat tör magának. Lehetetlen útját állni. Aki valaha is megpróbálta, megbánta.
továbbHiszem és vallom, sőt, tapasztalom, hogy amit mi magunk sugárzunk a világba, azt kapjuk vissza. Ha teleokádjuk indulatokkal, mások bántásával, dühvel, háborgással, bűnbakkereséssel, állandó követelőzéssel, mi is azt kapjuk vissza. No, nem feltétlenül attól, akinek adjuk, hanem úgy általában: máshonnan, másoktól. A jó lesz ez nekik hozzáállás ellentételezéseként hasonlóan „értékes” meglepetésekre lehet számítani. Míg azt, aki címzettől függetlenül mindenkit megtisztel azzal, hogy amit kiad a k...
továbbA színes arcképemre, ami tizenhat éves koromban, kozmetikus által halványan sminkelve, egy fényképész szalonjában műtermi körülmények közt készült rólam, már nem emlékszem pontosan, milyen alkalomra, az édesanyám azt mondta: undorítóan nézek ki rajta, kurvás. Még mindig fel tudom idézni magamban, mit éreztem akkor és utána minden alkalommal, amikor a képre néztem. Vagy egyáltalán csak eszembe jutott a jelenet. A szégyent. Hogy valójában rejtegetnivalóm van, mert koszos vagyok, kurva, szégyell...
továbbSebő és társai hatására számos ember és család számára a hagyomány a mindennapok része, megélése, nem pedig vitrinbe való, régmúlt időket idéző, időnként megcsodálandó kiállítási darab.
továbbVisszamennék egy kicsit az időben, egészen 2006. szeptember 17-ig. Ezen a szép, napsütéses vasárnap délutánon éppen autóztam Nagykovácsi felé, hogy az építési telken derékig érő gazt irtó leendő férjemet begyűjtsem. Rádiót hallgattam. Gyanútlanul. Már nem emlékszem, melyik csatornát. Hírek következtek. Bombaként robbant: nyilvánosságra került a magyar miniszterelnöknek az MSZP-frakció balatonöszödi zárt ülésén – nem sokkal a 2006-os országgyűlési választások után – elhangzott beszéde, pontosa...
továbbRég letettem a lelkiismeret-furdalást, ami elő-előtört bennem, ha a helyi értékükön kezeltem az elvégzendő feladatokat. Ma már nyugodtan eszem ebédidőben, sétálok egyet a napon, főzök egy teát, becsukom a laptopot és felállok a munkaidőm lejárta után. Ilyenkor ugyanis úgy néznek rám, mint egy anyagyilkosra. Mert ők mennyit dolgoznak! Milyen korán benn vannak minden nap! Lehet. Én viszont otthon reggelizem. Nem az irodában. És az autóban sminkelek piros lámpánál, amíg a járművet le nem teszem ...
továbbLilla fél elveszíteni, elengedni azt a csomagot, ami a házasságba, családba vetett hite. Identitást merít abból, hogy anya és feleség. A „mi”-ből. Abból, hogy aki mellette van, azt szereti és vonzódik hozzá. S hogy nem kell úgy tekintenie a választására, mint előre megfontolt kompromisszumra. Ha feladná, elengedné, akkor a hitet adná fel, hogy létezik igaz szerelem a sérülésekkel együtt, azok mellett vagy ellenére, és hogy megvívható a boldogság házasságon belül is.
továbbNem csak az elménk befolyásolja a testünket, hanem a testünk is hat az elménkre. Tehát, a megfelelő testtartással és gesztusok alkalmazásával elő tudjuk hívni magunkból azt a lelkiállapotot, amely az adott szituációt sikerre viszi, amely által a kívánt cél elérhető. Ugyanis önmagunkra is hatnak a saját nonverbális jeleink: gondolatainkra, érzéseinkre, sőt, élettanilag is. Milyen a jó vezető? Olyan, aki tényleg domináns, magas a tesztoszteron szintje, de erőteljesen reagál a stresszre? Nem. A...
továbbAmi fontos számunkra, azt előbb vagy utóbb szeretnénk megmutatni a világnak. Mert "az" vagyunk. Egy ideig dajkáljuk magunkban, őrizzük, óvjuk.
továbbEgyre több nagyvállalatnál merül fel annak lehetősége a világban, hogy a női munkavállalók részére biztosítják vagy biztosítanák – a béren kívüli juttatási csomag egyik választható elemeként – a petesejt lefagyasztását. A petesejt-lefagyasztás módszerét világszerte alkalmazzák olyan nők esetében, akik rákban szenvednek, s szeretnék megőrizni termékenységüket a kemoterápiás kezelések utáni időkre. Azonban egyre elterjedtebb ez a gyakorlat azon nők körében is, akik valamilyen nem-orvosi okból, ...
továbbRenáta 7 éve él házasságban. Közel két éve ismerte fel, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat. Története abba enged betekintést, miért nincs ereje felállni, kiszállni a bántalmazott félnek, azaz „miért marad” benne egy ilyen kapcsolatban. Mostanában sokat sír. Sírnia kell, hát sír. Elsiratja, hogy képtelen talpra állítani a házasságát. Képes beismerni magának, egyedül kevés ehhez. Folyamatos elengedésben van. Még mindig remél, de hiú reményeket már nem táplál.
továbbNárcisztikus kort élünk. Sérült emberek akarnak dominálni, túlkompenzálnak, semmi sem elég. Mindig többet akarnak, és ezt csak materiális síkon tudják megvalósítani, mert a spiritualitástól félnek. Semmi sem elég jó, mert ők maguk nem elég jók saját maguknak a negatív családi, iskolai, egyéb környezeti hatások és a gyakran félreértelmezett vallási „előírások” keltette bűntudat okán. Ezeknek a sérült embereknek és ennek a sérült világnak elképesztő erős ingerekre és hatásokra van szükségük, ho...
továbbE hét szerdán környezetismeretből írtak felmérőt a gyerekek a fiam osztályában. A szülők már az előző szombati közös kiránduláson stresszeltek emiatt. Nem, nem azért, mert ők maguk a hibátlant várják el a gyerekeiktől. Valójában a gyerekeikért rettegtek: ne valljanak kudarcot az ilyen kikérdezések alkalmával, hogy ne sérüljenek az állandó nyomás, elvárások, szekatúra hatására. Megkönnyebbüléssel fogadtam délután a hírt: ötöst kapott a környezetismeret dolgozatra. Aztán kiderült, ez sem ment s...
továbbAmíg a mások dolgával foglalkozott, addig sem kellett a sajátjával. Ezáltal távol tarthatta magát a saját érzéseitől. Mindeközben, persze, meg volt győződve róla: ő igazán tisztában van a saját érzéseivel, szem előtt tartja azokat, közel van önmagához. Ugyanis a lelke mélyén valóban meg tudta fogalmazni az érzéseit. Csak aztán olyan jól elmerült a pótcselekvésekben – a másokon való gondolkodásban, együttérzésben, megértésben –, hogy szépen elfeledkezett saját magáról.
továbbMegtaláltad már? Rád talált már? Ki ő? Szerelem? Barát? Lelki társ?
továbbA szégyen már óvodás korában jól ismert érzés volt számára. Szégyellte esetlenségét, koravén „tépett-kleopátra” frizuráját, duciságát, feszülő, kötött cicanadrágját. Köszönéskor mindig szépen kivette kezét a zsebéből; jól emlékezett a pillanatra, amikor ezt meg kellett tanulnia. A haját minden kérlelés és tiltakozás ellenére rendszerint rövidre vágták, „mert a hosszú hajjal sok baj van” – mondogatta neki a derékig érő hajú édesanyja. Minden hosszú hajú embert szépnek látott. Néha próbált tilt...
továbbNehéz beszélgetni azzal a barátnővel, aki fejcsóválva rácsodálkozik az életed előtte feltárt eseményeire, milyen nehézségeket kell megoldanod, miközben az elejtett félmondataiból tudod, hogy – finoman szólva – az ő élete sem fenékig tejfel, bár meg van győződve arról, náluk mindig süt a nap. Vele kapcsolatban minden tökéletes, rendszerint megmagyarázza magának, ez vagy az miért jó neki, a náluk zajló dolgok miért a lehető legtökéletesebbek.
továbbAki állandóan arra támaszkodik, hogy valaki úgyis megmondja neki, hova menjen, mit csináljon, merre van az előre, mit és hol egyen-igyon, vásároljon stb., s nem kell belegondolnia, ráéreznie, döntenie ezekben a kérdésekben: annak elsorvad az a képessége, hogy a megérzéseit jól használja! Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy minden, ami újdonság, technikai vívmány, megkönnyít bizonyos helyzeteket, az általában véve rossz. De átesni a ló túloldalára, s rendszerint – bár már fel sem tűnik nek...
továbbHogy bírom? Néha beülök a kocsiba, és sírok, mielőtt elindulok. Hagyom, hogy kijöjjön belőlem, nem nyelem vissza. Az ilyen alkalmakkor pedig már tisztában vagyok vele, hogy ez feszültség-levezetés, és leszek még jobban, ahogyan máskor is lenni szokott.
tovább