Sinkovics Szilvia
Folyton keresek valamit, kutatok megállás nélkül. Szeretek beszélgetni, felfedezni, elemezni. Néha reményvesztettként bolyongok, de valami soha nem engedi, hogy elveszítsem minden bizodalmamat, az életbe vetett hitemet. Még a legádázabb pillanatokban is jön egy találkozás, egy beszélgetés, ami feltölt, amiből energiát nyerek. Szinte mindannyian küzdünk kisebb-nagyobb lelki problémákkal, mindennap megvívjuk a magunk kis harcát. A Léleknyerőben igyekszem olyan témákat boncolgatni, amelyek segítenek megtalálni az utat egy kiegyensúlyozott, boldogabb élet felé.
Legutóbbi cikkek
Mostanában leginkább az foglalkoztat, hogy van-e utam. Itt vagyok 34 évesen, azt hiszem megtaláltam azt a hivatást, amit szívesen végeznék, de mégsem azon a területen dolgozom, legalábbis csak mellékállásként tudom űzni. Úgy érzem, nem ott élek, ahol szeretnék, nem azt az életet élem, amit szeretnék. Többen megbetegedtek, majd meg is haltak körülöttem. Kicsit úrra lett rajtam a téli lehangoltság. Nem érzem, hogy most igazán ura lennék a helyzetnek. Kicsit elsodortak az események. Vajon mi seg...
továbbLegyen akárhány éves is a nagymamánk, az biztos, hogy nála mindig rend és tisztaság van. Míg nekünk már szinte bármilyen szer rendelkezésünkre áll, addig nekik maguknak kellett megoldaniuk a különböző vegyszerek helyettesítését.
továbbMit tudnak a halhatatlanok szigetén? Valójában semmi különöset, a titok bárki számára elérhető. Ugyan a második világháborúban ez volt a legvéresebb csaták helyszíne, ma már mégis a halhatatlanok szigetének nevezik a japán Okinavát, ott él ugyanis a legtöbb 100 év feletti ember.
továbbVicces, de én sokáig csak magában ettem a konzerv tonhalat. Kanalaztam a dobozból és egy idő után rosszul is lettem tőle. Közben úton-útfélen azt olvastam, mennyire jó, mennyire finom a tonhalsaláta, én pedig émelyegve gondoltam vissza. Így persze nagyon nehéz volt és ritkán is fanyalodtam rá. Nem is értettem, miért hangoztatják annyira, hogy milyen jó, milyen finom, milyen egészséges. Aztán egyszercsak jött az áttörés, valahogy véletlenül. Rájöttem, hogy ha a tonhalat ráteszem a salátára, má...
továbbUtazni jó. Mindig izgatottan várom, ha esetleg eljuthatok akár másik városba, azt pedig még inkább, ha megnézhetek egy másik országot. Már magát az utazást is szeretem. Szinte soha nem olvasok vagy alszom, mindig nézelődők.
továbbManapság nagyon trendi azon siránkozni, hogy eltűntek az úriemberek, az igazi férfiak. Azonban érdemes megvizsgálni, hogy úrinők, valódi ízig-vérig nők vajon vannak-e még? Sokszor mondják, mások is úgy bánnak velünk, ahogy mi bánunk magunkkal. Ha hölgyként viselkedünk, biztosan meg fog jelenni körülöttünk az a férfi, aki úgy is kezel minket.
továbbHa szerencsénk van, gyerekkorunkból hozunk annyi tartást magunkkal, hogy ne maradjunk benne egy rossz kapcsolatban. Sőt, egyáltalán felismerjük, hogy mérgező kapcsolatban élünk. Sokszor nem kapunk megfelelő alapokat és mintát, ezért nem tudjuk, milyen egy egészséges férfi-női viszony.
tovább Mindannyian a boldogságra, kiegyensúlyozott életre törekszünk. Sokan azt gondolják, ezt akkor érhetik el, ha lesz pénzük, vagy megszerzik az áhított autót, házat, vagy minden évben eljutnak a Maldív-szigetekre nyaralni. Vajon tényleg a kézzel fogható anyagi dolgok tesznek minket boldoggá? A válasz egyértelműen: nem. Persze álszentség azt állítani, hogy egyáltalán nem számít a pénz, hiszen ha van, az jelentősen megkönnyíti az életet, de boldogságot biztosan nem jelenti.
továbbMéghogy a nőknek csak a konyhában a helye? Nem hiszek abban, hogy nekünk nőknek ugyanolyan karrieristáknak kellene lennünk, mint a férfiaknak, de igenis nagy dolgokra vagyunk képesek. Kár lenne a kreativitásunkat, elképzeléseinket veszni hagyni. Bizonyítja ezt az a sok-sok találmány, amelyek a "gyengébbik" nemhez köthetőek.
továbbVannak barátnőim, ismerőseim, akik félve vallják be, hogy ők nem alszanak egy ágyban a párjukkal. Attól tartanak, hogy így nem illenek bele a konvenciókba, mások azt gondolhatják róluk, hogy nem boldogok együtt. Pedig mégis, csak így kényelmesebb. Persze vannak olyan éjszakák, amit egymás mellett töltenek, de miután sokszor előfordult, hogy nem együtt keltek – mert az egyikük nagyon horkolt, a másikuk pedig rugdosódott, nagyon mocorgott -, kialakítottak egy-egy hálót mindkettőjüknek.
továbbÓriási nehézség, hogy minden szituációban önmagunkat válasszuk, önazonosak maradjunk, még akkor is, ha ezzel mások szimpátiáját elveszítjük. Emlékszem, amikor általános iskolába kerültem, füllentettem a koromról, egy évvel idősebbnek mondtam magam, csak azért, hogy nehogy kirekesszenek. Persze nem ez volt az egyetlen eset, sokszor még ma sem tudom megítélni, hogy mikor vagyok igazán önmagam és mikor vagyok más, csak azért, hogy elfogadjanak. Mert igenis érdekel mások véleménye, annak ellenére...
továbbAzokban a kutatásokban, amelyekben a különböző népek boldogságszintjét vizsgálják, rendszerint a dánoké az első hely. Bár azt hinnénk egy északi nép nem nyerheti el a legboldogabb nemzet címét, a trófea mégis az ő kezükben van. Megjelent egy könyv Hygge, a dán életérzés címmel, melyben kifejtik a titkukat.
továbbMa már nem tudunk úgy öt métert menni az utcán, hogy ne találkozzunk valakivel, aki éppen szelfizik. A karácsonyi vásárban például állati népszerű volt a karácsonyfa, körülötte mindig álldogállt 5-10 ember, aki éppen magát fotózta. Sejtjük, hogy az nem biztos, hogy normális, ha valaki állandóan szelfizik, majd meg is osztja valamilyen közösségi oldalon. Két kutató egyenesen azt állítja a szelfizés mentális betegség. Az International Journal of Mental Health and Addiction egy skálát állított f...
tovább„Attól tartok, rossz dolgok mindenkivel megtörténhetnek. Ezen nem tudunk változtatni. Azt viszont megválaszthatjuk, hogyan viszonyulunk a szenvedéshez. Hiszen eldönthetjük, hogy kínzó érzések börtönében éljük az életünket vagy a szabadságot választjuk.” - írja Edith Eva Eger A döntés című könyvében.
továbbEgy világjáró barátnőm szerint mi magyar nők nem merünk igazán öltözködni. Emlékszem, korábban az iskolában azért nem vettem fel szoknyát, mert féltem, hogy túl feltűnő leszek. Ma már ilyen gondjaim nincsenek, de például egy kalapban ma sem mernék kilépni az utcára. Soknak érezném. Ha stílusról, divatról van szó, egyértelműen a francia nők jutnak eszembe. Mintha ezzel a tudással születnének, mintha a sikket az anyatejjel szívnák magukba. Védjegyük a könnyedség, és a légiesség. Az biztos, hogy...
továbbVajon meddig bírnánk internet nélkül? Gyanítom, egy-két napnál többet biztosan nem, ha egyáltalán addig menne. Balin most a kormány rendelte el az internet elcsendesítését egy teljes napig. A szigetországban egy napig tartó teljes netcsöndet rendeltek el egy friss kormányrendelkezés nyomán azért, hogy egyik legfontosabb eseményüket, a Nyepit valóban korhű módon éljék meg a lakosok. A Day of Silence, vagyis a Csend napja a balinéz hindu újév kezdete, amelyet március végén, április elején ünnep...
továbbHa valakinek volt már kutyája vagy macskája, tudja mennyire érzékenyek az állatok. Ugyanúgy tudnak rossz- vagy jókedvűek lenni, megérzik, hogy nekünk éppen milyen hangulatunk van. Feltételezések szerint a kutyák látják a szellemeket és azt is megérzik, ha valakinél közeledik a halál. Egyes kutatások szerint az ebek a következőket is megjósolják:
továbbTúl vagyunk egy nagy költözésen. Óriási munka, nem is gondoltam, hogy mekkora, megviseli a testet és a lelket. Kis naivan azt gondolhatnánk, hogy egy hét alatt összepakolunk, majd egy hétvége alatt átköltözünk és egy újabb hétvége alatt berendezkedünk az új lakásban. Lehet, hogy egy összeszedett embernek ez megy, de ha valaki egy kicsit is elvarázsoltabb az átlagosnál, akkor bizony a költözés egy hetekig, vagy akár hónapokig tartó kalanddá kerekedik. Mivel azt gondoltuk, nem fog gondot jelent...
továbbMár jó pár éve képet kapunk arról, hogy mi magyarok mennyire érezzük boldognak magunkat, mitől függ ennek megélése, és hogyan osztható fel az ország ebből a szempontból. A Jobb Veled a Világ Alapítvány és az ELTE PPK Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportjának köszönhetően idén is elkészült hazánk boldogságtérképe.
továbbVan az úgy, hogy az ember csak úgy vánszorog, elveszíti a motivációját, akár a munkában, akár a magánéletében, a hobbijában. Nem tudja hogyan tovább, unottan éli a mindennapjait és rádöbben, nincsenek különösebb céljai. Ilyenkor jönnek a jó tanácsok, hogy csak bírjuk ki, találjuk meg a jót, ajánlják a könyveket vagy inspiráló videókat. Mi pedig bámuljuk, és nem értjük, mi velünk a gond, miért nem jött meg azonnal a kedvünk. Hát azért, mert az elveszett motivációt csak egy ember találhatja meg...
tovább