Vannak barátnőim, ismerőseim, akik félve vallják be, hogy ők nem alszanak egy ágyban a párjukkal. Attól tartanak, hogy így nem illenek bele a konvenciókba, mások azt gondolhatják róluk, hogy nem boldogok együtt. Pedig mégis, csak így kényelmesebb. Persze vannak olyan éjszakák, amit egymás mellett töltenek, de miután sokszor előfordult, hogy nem együtt keltek – mert az egyikük nagyon horkolt, a másikuk pedig rugdosódott, nagyon mocorgott -, kialakítottak egy-egy hálót mindkettőjüknek.

Egy Nagy-Britanniában készített felmérés szerint a megkérdezett párok egynegyede egy héten legalább három éjszakát külön töltenek, és nem gondolják úgy, hogy ez a kapcsolat végét jelentené, vagy elhidegültek volna egymástól, egyszerűen csak figyelembe vették a pozitívumokat.

Egy párterapeuta szerint nem az számít, hogy együtt vagy külön alszik-e a pár, hanem az ébren töltött idő minősége, hiszen nem biztos, hogy kényelmes a közös ágy, nemcsak a horkolás, vagy a mocorgás, de a más-más életritmus is problémát jelenthet, amikor egyiküknek csörög az ébresztője, arra a másik is felkel. De sok esetben a gyermek miatt alszanak másik szobában a szülők. A minőségi alvás lehetővé teszi, hogy nappal jobb párjai legyünk egymásnak.

Más vélemények szerint azonban fontos az együtt alvás, a másik fizikai közelsége, hiszen ilyenkor teljesen védtelenek vagyunk, lebontunk minden falat, így nyilvánul meg a legmélyebb bizalom.

Szakemberek szerint akkor kell gyanakodni, vagy egy kicsit jobban odafigyelni, ha a pár egyik tagja soha nem tölt egyetlen éjszakát sem a másikkal.

Egy biztos, a jó és pihentető alvás nagyon fontos, nincsenek receptek, előírások, az a lényeg, hogy a saját szabályrendszerünk szerint éljünk. Úgy, hogy az mindkettőnknek megfeleljen.