Óriási nehézség, hogy minden szituációban önmagunkat válasszuk, önazonosak maradjunk, még akkor is, ha ezzel mások szimpátiáját elveszítjük. Emlékszem, amikor általános iskolába kerültem, füllentettem a koromról, egy évvel idősebbnek mondtam magam, csak azért, hogy nehogy kirekesszenek. Persze nem ez volt az egyetlen eset, sokszor még ma sem tudom megítélni, hogy mikor vagyok igazán önmagam és mikor vagyok más, csak azért, hogy elfogadjanak. Mert igenis érdekel mások véleménye, annak ellenére, hogy tudom, nem felelhetek meg mindenkinek.
Állandóan azon aggódunk, hogy mit gondolnak rólunk mások, akár tudatosan vagy tudattalanul azok a kérdések forognak a fejünkben, hogy „mi van, ha nem sikerül, mi van ha nem vagyok elég jó?”
Íme néhány ok, amiért megéri elkerülni a mások véleményén való görcsölést:
Ha azon aggódunk, hogy mit gondolnak mások, akkor kiengedjük a kezünkből az irányítást. Már nem azt fogjuk tenni, amit mi szeretnék, nem úgy fogunk viselkedni, ahogy szeretnék, hanem másoknak próbálunk görcsösen megfelelni. Ez pedig óriási feszültséget okozhat bennünk.
Nem számít, mit gondolnak, hiszen nem ismerik az életünket, nem ismerik a motivációinkat, nem tudhatják, hogy mi jó nekünk. Ne hallgassunk másokra, bízzunk a saját intuíciónkban.
Ha azt figyeljük, mások mit gondolnak, lehet, hogy nem valósítjuk meg az álmainkat, mert attól tartunk, hogy mit fognak szólni, micsoda szégyen lesz, ha elbukunk. Pedig a legtöbb sikeres embert nem egyenes út vezette addig, amíg elérte a célját, csak ők nem hallgattak a negatív véleményekre.
Nem könnyű elérni, hogy ne azon aggodalmaskodjunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, de megéri. El kell fogadni, hogy nem kedvelhet mindenki, az a legfontosabb, hogy hűek maradjunk magunkhoz!