"Oly idõben éltem, mikor halványodtak a királyok,Hátráltak, hátráltak s hirtelen porrá estek;A lármás hegyhatárról ingatag füst kóválygott,Ott vesztek sorra mind, nem sajnáltam õket. (...)" tovább

"Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél. (...)" tovább

"(...) Nekem bizony van szép kisfiam, ragyogószemû, okos, erõs!És néha el tudom hinni, hogy amit mívelek, érõ !- Ó, kedves, csinos holmikat lehet szerezni a pénzen. (...)" tovább

"Hogy vagyok kicsim? Bizony, mind álmosabb közönyöm, sandább búvom.Napjaim utálom, emlékim únom. (...)" tovább

"Vörös márványból épitek nekedHázat fehér madarak bús szigetjén,Ahol örökös, rózsaszin, hideg fényBorong a végtelen vizek felett. (...)" tovább

"(...) Az embereknekKrisztust adott.Az emberek köztelhagyatott." tovább

"Sok sanda bûnöm a halálba láncol,sok hiú bölcsesség, sok balga ok, kunyhóm fölött az õsz fényálma táncolbarátaim a fák s a farkasok (...)" tovább

"Te vagy ma mámnak legjobb kedveÉs olyan gazdag ez a ma,Hogy, ha egy életet akarsz,Ma nézz jól a szemembe. (...)" tovább

"Valamit még kellene tenni az életemmel, mégnem volna szabad megnyugodni, s ülnitétlenül a napban - mint elkészültkancsó az ötvös asztalán: végérvényesen és menthetetlenül befejezett! (...)" tovább

"Vannak elhervadt, halott emberekkik már nem sírnak, nem sóhajtanak,kik már nem várnak, már nem küzdenek,kik magukat temetve bolyganak,itt bolyganak. (...)" tovább