Tersánszky Józsi Jenõ: Levél

Hogy vagyok kicsim?

Bizony, mind álmosabb közönyöm, sandább búvom.
Napjaim utálom, emlékim únom.
A való bennem épp hogy felrévûl
Mint vakult tükrön, lénye kényszeréül.
Rossz gondok, apró piszkok, szenvtelen szépségek.

Talán egyedül téged
Ha még magamban elbecézlek
Tünõdve, vajjon látom-e még
Kócos, fiús fejét
Sárga, selyem vánkosán?

Másként kicsim, e szép világnak nem akad
Vágyam számára csodája, bája, élve.
Szemem mint visszásra nincsen egyébbre.
Mintha elátkozott lakat
Õrizne engemet.

Hitemre! ami nincs s ördög vigye
Kedvem jön olykor, hogy irigye
Legyek ama garázda gazfickónak,
Kinek oly átkozott könnyen lobbant szive
S kinek, mint eredetijét a mozikép
Épúgy majmolom tovább életét,
Mind álmosabb közönnyel, sandább búval,

Igy vagyok kicsim!