Amikor az ember beteg, úgy érzi (mit úgy érzi, szilárd, megingathatatlan meggyőződése), hogy az állapota most már örökké tart, soha, de soha nem lesz jobban. Úgy véli, többé nem fog futni, ugrálni, jókat enni, meg egyáltalán: vajon elképzelhető, hogy lesz olyan nap az életében, amikor három lepihenés nélkül meg tud tenni egy folyosónyi távot? Nyilván lesz, ám az önsajnálatba süppedve a rossz gondolatokat hagyni kell. Állapotunk jobbra fordulásával egyenes arányban tűnnek majd el a fejünkből.

Nagyon fontos: ha valaki beteg, csúnyán megfázott, s nem javul hosszú napok óta, fel kell keresni az orvost, nincs mese. Nincs mire várni.

Ám a téli időszakban, amikor felébred az influenza, ráadásul az összes göthös embernek mehetnékje támad, s szórják-ontják a bacikat a villamoson, buszon, hivatalban, utcán, a prevencióra érdemes nagy hangsúlyt fektetni.

Összegyűjtöttem néhány megelőző ötletet nagyszüleink eszköztárából, melyek alkalmazásával – ha nem is garantáltan kerüljük el a decemberi takonykórt -, erősíthetjük az immunrendszerünket, hogy a vírusok, baktériumok később érjenek el hozzánk. Mert aki időt nyer, az időt nyer! Meg életet!

1. Az megvan, amikor nagypapinak az almáriumban mindig volt eltéve egy kis – na nem ennivaló, mint Micimackónak – immunerősítő? Szilva, körte, cseresznye, vegyigyümi…  Minden reggel dolog előtt lehúzott néhány kortyot az üveg mellé bekészített stampedlivel, s ment a dolgára. A pálinka fertőtlenít, tisztít, öl. Mármint mértékkel fogyasztva baktériumokat, a gyomorba nem illő lényeket. Nem mértékkel, vagy nagymértékben hasznosítva a fogyasztót is megölheti, de legalább nem megfázva távozik. Ha este veszünk be egy ampullával a 40-50%-os nedűből, az is tökéletes. Vagy a bevállalósabbak a reggelt is indíthatják ezzel a rituáléval: vidám lesz a villamos népe, ha körbeleheljük egy kis párlattal utastársainkat! 

2. Maradva az alkoholnál: esténként a forró gyógyitalok helyett kitűnő tud lenni kezdődő megfázásra a rumos tea és a fűszeres forralt bor. Forrón a rum, a szegfűszeg, vanília illóolajainak párolgása jótékony hatással van testre-lélekre egyaránt.  

3. Tej és méz: a szenzációs páros. Van már tejjel-mézzel folyó kánaán meg folyékony szappan meg tusfürdő meg tea meg ilyesmi. De a klasszikus hasznosítás a leghatékonyabb. Eleink úgy vélték, hogy a tehénmeleg tejbe kevert méz igazi prevenciós bomba. Jó, a nagyi nem így fogalmazott, de az biztos, hogy lefekvés előtt egy csésze langyos-édes tej nem ártott senkinek. És akkoriban nem hallottunk még sem összeférhetetlenségről, sem laktózérzékenységről. Változik a világ.

4. Forró lábfürdő: bevallom, ezt mi nem alkalmaztuk otthon gyermekkoromban, a férjem családjában volt hagyományos gyógymód. De működik. Ha egy kicsit kapar a torkunk, érezzük a meghűlés első tüneteit magunkon, fogjunk egy lavórt, töltsük meg forró vízzel, s amikor a hőfok emberi bőrrel kompatibilissé válik, de még jó meleg, mártsuk az edénybe mindkét lábunkat és burkolózzunk egy plédbe. A forró víz elkezd dolgozni felfelé, jól megizzadunk, s a méreganyagok is távoznak a szervezetünkből. 

5. A forró lábfürdő egész testes változata a kamillás inhalálás. Nálunk otthon volt egy nagy fazék, amit csak erre a célra használtunk. Forrásig hevítettük a vizet, beleszórtunk egy marék kamillavirágzatot (gyógyszertárban, bioboltban olcsón kapható Orvosi székfű néven). A fazekat az asztalra helyeztük, s jól fölé hajoltunk, miközben egy pléddel leborítottuk az egész testünket, a fejünk sem lógott ki. Sátrat képezve elbújtunk a kamillás fazékkal. A kamilla gőzéből nagyokat inhalálva tisztultak a légutak, tüdőcsúcsig járta át szervezetünket a gyógyító levegő. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, készüljünk fel, hogy nagyon megizzadunk, így közvetlenül lefekvés előtt kamillázzunk, hogy a szippantások után azonnal nyakig takarózhassunk az ágyban, tovább fokozva a jótékony izzadást.  

6. C-vitamint mindenre: a C-vitaminnal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Az édesanyám is azt mondja, aki pedig az egészségügyben dolgozik, hogy még meghűlés idején sem kell ipari mennyiségű C-vitamint bevinni a szervezetünkbe, mert nagyon megterheli a veséket. Én taknyos időszakban azért bekapkodok legalább 1000 mg-nyit, de van a bevitelnek természetesebb módja is: minden este karikára vágunk egy citromot – aki nem bírja, levághatja a héját, de szerintem a keserű és a savanyú remekül illenek egymáshoz -, meglocsoljuk egy kis mézzel vagy meghintjük porcukorral, s elnasizzuk. Fontos, hogy kezeletlen, biocitromot válasszunk. Akinek sok a gyomorsava, annak nem a legszerencsésebb C-vitamin pótló módszer ez, de mindenképpen nagyon egészséges.     

7. Párologtassunk! Télen a fűtés miatt – főleg a távfűtéses házakban – a lakások levegője szárazabb, mint egyéb évszakokban. Nagyon hasznos, ha a radiátorra, konvektorra helyezünk éjszakára egy párologtató edényt (bármilyen nem műanyag tálka megteszi, de vannak speciálisan erre a célra kapható tartók). Töltsük meg forró vízzel, s csepegtessünk bele néhány csepp eukaliptusz- vagy mentololajat. A fűtőtest melege beindítja a párolgást, s az éjszakai alvás közben is tisztulnak a légútjaink. 

8. Bár meglehetősen unortodox megoldásnak tűnik, de nagyon hasznos. Ha hirtelen tör ránk a szörcsögés, orrdugulás, s nincs otthon orrcsepp, dugjunk mindkét orrlyukba egy mogyorónyi nagyságú disznózsír darabot (már ha az épp van otthon). A nagyanyám mindig ezt alkalmazta, ha épp náluk voltam megfázás idején. Működik.

A lista nem teljes, tetszőlegesen bővíthető. Csak egy kis ízelítő a házipatikák házi praktikái közül. Nem kell minden egyes tüsszentésre kinyitni azt a bizonyos „richteresdobozt”. Nézzünk körül a spájzban, hűtőben, s hasznosítsuk a természet adományait jóllétünk érdekében! 

V. Szabó Kriszta