Manapság már rengeteg gyógymód van arra, ha mélypontra kerülünk és a lelkünk megbetegszik. Nem kell feltétlenül pszichológushoz rohanni - a jólétünkért kertészkedhetünk, rajzolhatunk, festhetünk, mozoghatunk és bármilyen olyan tevékenységet végezhetünk, amelytől jobban érezzük magunkat. Ilyen az olvasás is. Ugyanis a könyvek is jelenthetnek terápiát számunkra.

Ennek hatása olyannyira bizonyított, hogy Magyarországon már megalapították a Magyar Irodalomterápiás Társaságot. A honlapjuk szerint, a szépirodalmi művek gyógyító hatását évszázadok óta szinte minden kultúrában elismerik. A biblioterápia pszichoterápiás irányzatként a 19. század óta létezik. Napjainkban a terápiás folyamatban két tevékenységi formát alkalmaznak: a receptív terápia a művek élményszintű, élőszóban történő feldolgozására összpontosít, aktív terápiában pedig a kliensek, páciensek maguk írnak verset, naplót, emlékiratot stb. Akkor is beszélhetünk irodalomterápiáról, ha a terápiás beszélgetésen fizikailag nincs jelen a könyv, hanem a kiindulópontot egy-egy idézet, vagy a kollektív emlékezet egy gyöngyszemének a felidézése adja. Idős, beteg embereknél vagy gyerekek esetében ez például gyakori, jól bevált módszer.

Szinte mindegyik alkalmazási terület célul tűzheti ki a kommunikációs készség, a problémamegoldó és kreatív gondolkodás, az empátia, a csapatmunka iránti fogékonyság, valamint az önismeret fejlesztését. Konkrétabban a klinikai pszichológiában egy lehetséges célkitűzés lehet a rehabilitációs folyamat gyorsítása. Gyermekcsoportok esetében az életkori sajátosságokból adódó problémák pontosítása és megoldása lehet fontos feladat. Az igazságügyben dolgozóknál hatékonyan alkalmazható az irodalomterápia a közös, a társadalom által elvárt értékrend mélyebb megismerésére és fejlesztésére. Az irodalmi alkotásokon keresztül az egyén közelebb kerül önmagához, meri megélni és felvállalni érzelmeit, oldódik a szorongása, új lehetőségekre lel saját életében.

Sokszor érezhetjük úgy, hogy megragad minket egy idézet, egy vers, egy novella, egy regény. Hagyjuk, hogy hasson ránk, majd gondolkozzunk el, mi vonzott a műben, milyen momentuma található meg a mi életünkben, hiszen segítséget nyújthat önmagunk sokkal jobb megismeréséhez!