Sokszor merítek inspirációt az írásaimhoz a táncházban szerzett tapasztalataimból, az ott folytatott beszélgetésekből. A múlt heti szabadtéri táncházban váltottam szót egy korban hozzám hasonló férfivel. Szerinte a mai emberek nem hajlandók elköteleződni, s nem születnek gyerekek. A barátja is kutyát tart, ahelyett, hogy feleségül venné a barátnőjét. Te házas vagy? Vannak gyerekeid? – érdeklődtem kissé félve, tartva attól, túl személyes a kérdésem, de a témába vágott, és beszélgetőtársamat lá...tovább

A nő pedig már döntött a testéről, az „esetleges” jövőbeni élethelyzetéről, mégpedig akkor, amikor együtt volt a születendő gyereke apjával olyan együttlétben, amelyből új élet foganhatott, s fogant. Amikor a nő illetve a pár az együttlét mellett döntött, tudta, tudhatta, hogy abból az együttlétből a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is új élet foganhat. És ő akkor az együttlét mellett döntött. Annak minden „kockázatával”.tovább

Iskolás koromban mozdulni sem lehetett a német vendégektől, a német rendszámú autóktól. Nyaranta mindenből Zimmer Frei lett, a lakosság pedig beköltözött a garázsokba. A kempingek is megteltek.  A hozzánk gyalogtávolságra eső strandot olyan tömeg látogatta, hogy ha reggel hétkor édesapám nem szaladt le a gumimatracokkal (ilyet sem használunk már), és nem tette le őket a földre, akkor délelőtt tíz órakor már a törülközőnkre sem tudtunk leheveredni. Nem győztek nyílni a vendéglátóhelyek. A tópa...tovább

De bazmeg, Eszter! Megmondtam neked, hogy takarítsd ki a sütőt meg a hűtőt! Mi a faszt csináltál eddig? – hasított a csendbe az indulatos férfihang. Ilyen és ehhez hasonló kedves megnyilvánulásoknak lehettünk fültanúi. Kocsiajtó-csapkodás. Én így nem tudok vezetni, bazmeg! Nekem pihennem kell! – folytatta. Hallottuk, amint leordítja a kutyát is. Eszter csak magyarázkodott… Nem vette észre, ez valójában miről szól…tovább

A felnőttek azonban nem mindig hallgatnak rá. Pedig elhallgattatni soha nem tudják.tovább

Nem szeretnék hajmeresztő eseteket, saját tapasztalatokat hozni a magyar egészségügyből. Feltételezem, ilyen mindenkinek van a tarsolyában. Most inkább arról szeretnénk írni, milyen a doktor néni, akivel öt éve találkoztam, s akihez azóta is bármikor fordulhatok az egész családommal együtt. Itt kaptam életemben az egyik legtöbbet. Odaadást, a munka és élet iránti szenvedélyt, nyíltságot, elképesztő erőt és bölcsességet találtam. Folyamatos gondolkodást, szintetizálást. És egy hús-vér embert, ...tovább

Sokan lájkolták a bejegyzést! Nem, nem csak románok. Magyarok is! Azt a bejegyzést, melynek üzenete: a magyarok akkora balfékek, hogy a legnagyobb királyuk is egy román! Mindezt egy olyan román személy tollából, billentyűzetéből, aki évek óta Magyarországon dolgozik, magyar kollégákkal, tizenéves munkatapasztalattal. És ha bárki azt hinné, akár egyetlen elutasítást vagy egy félmondatnyi kritikát is kapott ez a cinikus (és aljas – sokat gondolkodtam, nevezzem-e néven…) poszt magyar oldalról, a...tovább

Nem borul fel annyi házasság, mint amennyi meginog, pontosabban, mint amennyinél a felek azon kívül keresik a boldogságot valamilyen formában. S nem is mindenhonnan lépnek félre akként, mint amit a köznyelv annak tart. Csak másnak örülnek, mástól derülnek fel, dobban a szívük. Sok vágyakozással, leszabályozással, lebegéssel, ritkábban kitöréssel. Más irányba néznek. Partnerük nem látja, mert nem akarja, vagy azért, mert nem érdekli, talán már ő is más irányba néz. Máshol jár. Lélekben biztosa...tovább

Ugyanaz a tett, megnyilvánulás egész más értelmet és magyarázatot lel az egyik, illetve másik ember lelkivilágának szűrője által.tovább

Nárcisztikus kort élünk. Sérült emberek akarnak dominálni, túlkompenzálnak, semmi sem elég. Mindig többet akarnak, és ezt csak materiális síkon tudják megvalósítani, mert a spiritualitástól félnek. Semmi sem elég jó, mert ők maguk nem elég jók saját maguknak a negatív családi, iskolai, egyéb környezeti hatások és a gyakran félreértelmezett vallási „előírások” keltette bűntudat okán. Ezeknek a sérült embereknek és ennek a sérült világnak elképesztő erős ingerekre és hatásokra van szükségük, ho...tovább

Magyarországon minden, ami az átlagostól eltérő, bírálat tárgya: túl okos, túl izmos, túl vékony, túl emancipált, papucs, ne vidd túlzásba, elég lesz már, becsüld meg ezt is, egyél rendesen, hogy mondhatsz ilyet…! De az átlagos is, mert az meg nem tökéletes: azért neki is van narancsbőre, görbe lába, bolti melle, lóg, túl kicsi, túl nagy, eláll a füle, nem becsüli meg, jé...tovább

Miután elköltöttem az ebédemet, ismételten belém akadt, s boci szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal kérte számon, miért nem szóltam neki, hogy ebédelni mentem, ehettünk volna együtt! Valamivel elütöttem. Valójában nyugodtan akartam étkezni. Eszem ágában sem volt dühödt panaszáradatot hallgatni közben, és nézni, hogyan lapátolja be öt perc alatt az ebédjét, mert annyi dolga van. Azt még gyorsan belefűzte a mondandójába, hogy ő már reggel hétkor az irodában reggelizett.tovább

„Neked könnyű, te vékony vagy!” – hallom időnként kolléganőtől, ismerőstől. Nem vagyok hajlandó elfogadni a „body-shaming” (testszégyenítés) semmilyen formáját, senkitől. Sokan azt gondolják, csak a teltebb alkatúak, illetve a kövér emberek alkatuk miatti megszégyenítése tartozik ebbe a körbe, és azt hiszik, hogy aki sovány, vékony, karcsú, annak aztán bármit lehet mondani! Pedig nem! Minden a testszégyenítés körébe tartozik, amikor egyesek okot keresnek arra, a másik embernek – szerintük – m...tovább

A gyerekek még tudják. Aztán sziszifuszi munkával sikerül kiölni belőlük. S mire felnőnek, csak a lényeget veszítik szem elől.tovább

„Mert te egy olyan ember vagy, akinek nem lehet megmondani az igazat.” Vekerdy Tamás, az ismert pszichológus további interpretációja szerint: nem az a gyáva, aki fél, hanem az, aki félelmet gerjeszt másban.tovább

Igen, vannak csalódások párkereséskor, párkapcsolatokban. Düh. Ez utóbbi főleg abból, ha valaki valamiért adja oda magát, a szerelmet, szexet, bármit, és végül nem azt kapja, amit elvár cserébe. Persze, abból is származnak csalódások, sérülések, elmaradhatatlan gyászjelenségek, amikor valaki önmagát megmutatva kapcsolódik a másikhoz, s azzal visszaélnek, vagy egyszerűen csak kiderül, nem működik tovább. Ugyanis az életet nem lehet megúszni. Azt gondolom, érdemes várni, nyitottnak lenni arra, ...tovább

Segítenek. Ellátnak jó tanácsokkal. Mindaddig, amíg valóban jobban nem leszel. Náluk is jobban. Féltékeny pillantásokkal méregetnek, amikor fejlődsz, tested-lelked gyógyul, s egyre boldogabb vagy. Amikor meghaladod önmagadat a saját erőd és az univerzum segítségével. Akkor, szerintük, „már túlzásba viszed”.tovább

Pár nappal ezelőtt az egyik ismert nagyáruházban vásároltam, s a női ruhák közé keveredve egy arra járó párra figyeltem fel. A pár nőtagja megállt egy sor ruha előtt, pontosabban csak lassított, mire a férfi ráripakodott: „Haladjál csak tovább!” A nő elcsukló hangon hebegte: „Csak megnézem…” Ám „a zura” nem hagyta annyiban: „Te csak ne nézegessél semmit! Haladjál!” A nő pedig lehajtott fejjel engedelmeskedett, szokásos megszégyenülését cipelve magával.tovább

Számtalanszor tapasztalom, ha valami ekkor vagy akkor zár, azt nem akként értelmezi a személyzet, hogy a vásárlónak, ügyfélnek legkésőbb akkor ki kell lépnie a helyről, hanem úgy, hogy akkor már a dolgozók akarnak ajtón kívül lenni. A világ jobb helyein egyébként a záróra nem is azt jelenti, hogy a vevőnek, vendégnek, ügyfélnek addig ki kell lépnie a helyről, hanem azt, hogy addig léphet be. Záróra után már nem léphetnek be új emberek, de akik benn vannak, azokat nem piszkálják: befejezhetik ...tovább

Mikor lázadtunk utoljára? Mi ellen? Lázadtunk egyáltalán valaha? Volt vesztenivalónk? Mérlegeltük?tovább