Milyen furcsa az élet! Ma már minden napra kell egy ún. troll a magyar szórakoztatóiparba, különben valakiknek hiányérzetük támad. Vagy valakik azt hiszik, hogy valakiknek hiányérzetük támad, ha nem állíthatnak pellengérre, nem pocskondiázhatnak, alázhatnak, tehetnek nevetségessé időről időre egy-egy embertársukat.

A napokban a Hujber Feri-lemez pörög nagy erőkkel. Mégpedig több oldalról. Nem, még mindig nem vagyunk bulvároldal, s most nem is a bulvár vagy annak szereplői miatt ragadtam billentyűzetet, hanem a végtelenül szomorú jelenség és tendencia miatt, ami a magyar médiát és úgy általában a közéletet jellemzi.

Mert kell a vér, a mocsok, a szar minden napra, amivel etetnek bennünket. Hujber Ferit két reggel is behívták a TV2 Mokka című adásába, s mindkét alkalommal úgy viselkedett, mint egy dilinyós. Össze-vissza beszélt, hiperaktívan felállt, leült, nem válaszolt kérdésekre, csak fújta a magáét. A műsorvezetők és a nézők is meglehetősen kényelmetlenül érezték magukat, miközben a színész csak mosolygott.

Aztán jött is hamar a népítélet: - Na, a büdös rohadt drogos, a jómódjában már nem tudja, mit csináljon, a szégyellje magát, a kretén, a füves, a kokós, az idióta...

Lehet. Ez is lehet. De én sokkal inkább azt gondolom, hogy Hujber Ferenc trollkodik, hogy e modern szóval éljek. Persze ettől még felszívhatta a kredencben található összes vegyszert, de most arról lehet szó, hogy a mellőzött közszereplők, az ilyen-olyan – egzisztenciális, lelki, alkotói – válságban lévő hírességek egyre inkább úgy döntenek, hogy egy jó nagyot beleszellentenek a porhóba, hogy mindenki róluk beszéljen. Mert értékre, teljesítményre, tehetségre, tudásra már nem kíváncsi a sajtó, s azt hiszik, hogy az emberek sem.

Itt élünk, látjuk, hogy a bulvárlapok és műsorok – melyek sorában zászlóshajó a TV2 – milyen színvonalon mozognak! A gagyi, a vacak, a csúsztatás, az álhírek, a hazugság, a vér, ürülék, könnyek és tragédiák mellé nehezen férne be egy új színházi bemutató, egy komoly díjátadó vagy egy értékes ember önmagáért való bemutatása.

A színészek, művészek pedig, sajnos, kénytelen-kelletlen idomulnak ahhoz a színvonalhoz, amely teret biztosít nekik. Hujber Ferivel kiszúrhatott a TV2 és most így áll bosszút, vagy egész egyszerűen csak szüksége van arra, hogy róla beszéljenek. Win-win üzlet: a TV2-nek generálja a nézettséget, neki pedig a negatív reklám is reklám. Sajnos így van ez.

Ott van Berki Krisztián. Arcpirítóan irritáló, mégis mindent vele adnak el, mert annyira idegesít, annyira tenyérbemászó, hogy millióan ülnek a tévé előtt, ha feltűnik. Nem tökmindegy neki, mit gondolnak róla, ha csörög a kassza?! Ahogy, gyanítom, Benkő Dániel sem fog éhen halni az elkövetkező tíz évben sem, amíg eljátssza az igénytelen, szexmániás, félőrült pojácát. Abban az országban, ahol a Győzike Show évekig a legnézettebb műsor lehetett, sajnos rá kell ülni a szakadék alja felé húzó spirálra, s jól megpörögni rajta, különben a közönségből élőknek több napjuk lesz, mint kolbászuk.

Hogy rendben van-e ez így? Nagyon nem. Sőt, kifejezetten rettenetes és iszonytató. Mert nem látjuk a gödör alját. Mert ennek a gödörnek nincs alja. Mert amíg a médiamunkás másnap is beül, s másnap is próbál hülyét csinálni a riportalanyból, mondván, enni kell adnia a gyerekének, így kénytelen asszisztálni a mocsokhoz, s amíg mi, a közönség transzban botorkálunk a tévéig, internetig, ha meghalljuk a napi „kivégzést” jelző csengőt, és amíg a művészek, közéleti szereplők önként mennek a vesztőhelyre, addig ez lesz. Mint Róma végnapjaiban.

Csak reménykedhetünk, hogy a romokon egyszer majd új élet sarjad.        

(Kép forrása: youtube.com)