„A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot” -mondta Mahatma Gandhi. És azt hiszem, nagyon is igaza van. Sokszor hallom másoktól, hogy a tett halála a gondolkodás. Ugyan tudom, hogy igazuk van, mégis fekete öves mestere vagyok a jelenségnek. Tele vagyok ötletekkel, tervekkel, tettvággyal, de valahogy az elképzeléstől nagyon ritkán jutok el a megvalósításig. Egy nagyon egyszerű példán ábrázolva: tegyük fel, szeretnék elkészíteni egy paleo sütit. Nagyon lelkes vagyok, elkezdek olvasgatni róla a neten és végül addig-addig olvasok róla, míg azzal eltelítődök, a megvalósításig természetesen nem jutok el. Persze ez nem így történik minden esetben, de sokszor küzdök ezzel a problémával.

A futásról is többet olvasok, mint ahányszor a gyakorlatban végzem, és tudom, ha többször lépnék ki a kapun, hogy kocogjak, sokkal jobb lenne az alakom, a közérzetem, kevésbé lennék stresszes, de valahogy mégis leragadok a puszta információszerzésnél. Miközben pedig ennyit agyalok, pontosan tudom, hiszen látom, azok tudnak előre jutni - mindenféle, nem a szó rossz, törtető értelmében – akik nem gondolkoznak annyit, nem húzzák-halasztják, hanem teszik a dolgukat. Szóval ne agyaljunk, hanem kezdjünk el élni! Így tényleg észrevesszük a változást. Ez persze magamra is vonatkozik.

Sinkovics Szilvia