Minden évben december 6-án Mikulás-ünnepségek sokasága van országszerte. Vajon régebben is lehetett Mikulás a Mikulás, vagy a történelem alakulása még ezt a kedves, gyerekekről szóló ünnepet is megviselte? 

Talán már óvodás lehettem, amikor az első, maradandó Mikulás-élményben volt részem. De lehet, hogy nem is a találkozás volt benne a legjobb, hanem az izgatott várakozás, a sok készülődés, a csizmák szépítgetése, az első decemberi szaloncukrok és fahéjas sült almák illata… Aztán tudom, hogy télen, hosszú évekig volt egy kedvenc csomagolópapírom, amit nem engedtem kidobni, mert a havas téli tájban szánkózó Mikulás és az apró kis mézeskalácsházikók látványa földöntúli boldogsággal töltött el. „Éj mélyből fölzengő, csinglingling száncsengő…” meg a „Hull a pelyhes fehér hó"…unalomig ismételt sorai minden évben visszaköszönnek.

Télapó vagy Mikulás? Emlékszem, a rendszerváltás után sikk volt minden versben az ötvenes évek óta erőltetetten hangoztatott Télapó elnevezést a keresztény gyökerű Mikulással helyettesíteni. A Rákosi-korszak Télapója nem maradt szerethető, pedig egy darabig szépen szolgálta a piros színben pompázó, jóságos apóka a szocialista eufóriát. Nekem a nagymamám és a szüleim Mikulásról meséltek, akit nem egy kommunista propaganda teremtett, hanem a régi, keresztény néphagyomány.

Ma már azonban több nyelvészeti tanulmány is bebizonyította, hogy a Télapó elnevezés korábban is létezett a magyar irodalomban, hiszen Arany Jánosnál, Gyulai Pálnál is megtalálható a télapó szó. Szóval az ötvenes évek orosz télapó tükörfordítása már egy korábban is ismert, létező elnevezés újrafelfedezése volt, mégis rossz emlékek kapcsolódtak a név erőltetéséhez. Ma mindkét elnevezéssel találkozhatunk.

Az előző rendszerben szocializálódott óvónők és tanítók nyilván nem szívesen válnak meg kedvelt télapós mondókáiktól, versikéiktől, mégis ma már az igazinak meghirdetett, Lappföldről érkező finn Joulupukki nevével is tisztában kell lenniük a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. Merthogy nagy a verseny, rengeteg a Mikulás és a Télapó, egy külön üzletág foglalkozik velük.

A régebben izgatottan várt óvodai Mikulás-látogatások mára már csak eltörpülő emlékké csökevényesedtek a rengeteg bevásárlóközpont kínálta Mikulás-ünnepségek forgatagában. Mert van választék, van kínálat, nem kell sorban állni azért, hogy láthassunk egy Mikulást. Talán a legnagyobb feladat a 21. századi fogyasztói társadalmának Mikulásőrületében éppen az, hogy próbáljunk meg lélekben és szívben is a gyerekeinkkel lenni, nem csak az odaadott ajándékrengeteg szintjén.