Magyarország harmada azért nem ünnepli a nőnapot, mert rossz érzéssel gondol vissza az elvtársas, kádárjánosos, úttörős, szovjet megszállásos, kötelező ünnepségekre. A másik harmada pedig pont azt gondolja, hogy - megszálló csapatok, szocialista diktatúra, hiánygazdaság ide vagy oda - azok voltak csak az igazi szép idők. A történettudomány részben ezt nevezi biológiai nosztalgiának. A harmadik harmad pedig minden ideológiai vitát figyelmen kívül hagyva ünnepelné a nőket, hiszen március 8-a a Nemzetközi Nőnap. De kinek van igaza? Miről is szól a nőnap valójában?

A hetvenes években születtem, így még emlékszem a virággal díszített tantermekre, no meg a Rosa Luxemburg és Clara Zetkin nem éppen szemgyönyörködtető arcképével kiplakátolt iskolai aulára, illetve a nemzetközi nőnapot a szocializmus egyik vívmányaként tálaló iskolai propagandaünnepségekre. Bevallom, hogy ez utóbbiakért nem igazán lelkesedtem, ellentétben az örsvezető Misi bácsival, aki a rendszerváltáskor viszont már a legnagyobb liberális „mocskoskommunistázó” volt az iskolánkban. Tehát megértem a bevezetőben említett első harmad kételyeit. Viszont tényleg jó érzés volt ünnepelni a lányokat, nőket. Ilyenkor mi, fiúk, mindig annak a kislánynak adtunk virágot, aki a legjobban tetszett nekünk. Kamaszodva, feltéve, hogy az ikervonal túloldalán nem beszéltek, felhívtuk a szerelmünket, hogy boldog nőnapot kívánjunk, ami gyakorlatilag felért egy szerelmi vallomással. Ebből a szemszögből nézve a második harmad ünnepi rajongása is érthető szcenárió.

De hol volt még az I. Internacionálé, Rosa Luxemburg vagy a „nagy szocialista forradalom”, amikor 1857. március 8-án mintegy negyvenezer nő sztrájkba lépett egyenlő bérért, a munkaidő csökkentéséért New York utcáin, majd közel tíz év múltán Wyoming állam megadta a nőknek a választójogot elsőként a világon! Az 1910-ben a koppenhágai Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a szászországi Clara Zetkin javasolta - feltehetően amerikai mintára -, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot. 1911 márciusában elsőként Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban ünnepelték a nőket, amelyek elsősorban a nők választójogáért rendezett demonstrációkban csúcsosodtak ki. Ez utóbbi országban azonban egészen 1971-ig várniuk kellett a hölgyeknek, sőt maradéktalanul csak 1990-ben vezették be a nők választójogát, nem úgy Finnországban, ahol már 1906 óta szavazhattak.

Magyarország már 1913-ban csatlakozott a nőnap megünnepléséhez, majd hat év elteltével a Friedrich-kormány megadta a választójogot is a magyar nők számára, míg Olaszországban vagy Franciaországban egészen 1949-ig várniuk kellett a hölgyeknek ezen jogukra. Az ENSZ-közgyűlés 1977-ben nyilvánította március 8-át a Nők Nemzetközi Napjának. Szóval, ha kilépünk egy kicsit a szocialista múlttal megvert Magyarországról és itt hagyjuk Virág elvtársastul, Buci Gyuristul, Thürmer Gyulástul, akkor a Holdról nézve láthatjuk, hogy ez tényleg egy nemzetközi ünnep. Szóval a harmadik harmadnak is igaza van. Persze csak úgy finoman… :)

(Az illusztráció egy nőket köszöntő plakát 1983-ból. Akkor így képzelték.)