A helyzet az, hogy ha olyan húslevest szeretnél enni, ami önmagától ízletes, nem pedig az ételízesítőtől vagy a leveskockától, akkor jóféle marhahúsra lesz szükséged. Meg egy jó hentesre, aki fiatal, friss marhahúst ad neked. Nem mondom, hogy ez egy gyors étel, mert nagyon nem az, viszont nincs vele sok macera. Én imádom, literszám tudnám enni. Érzem, ahogy szó szerint vérré válik bennem. Így csinálom:
Hozzávalók:
Marha szegy/oldalas/leveshús 70-100 dkg
Marha velőscsont 2-3 darab
Fokhagyma 1 fej , vöröshagyma 1-2 fej
Egész bors, őrölt babérlevél, gyömbér, kurkuma, szerecsendió, cayenne bors, só (opcionális: szegfűszeg)
Sárgarépa, fehérrépa, krumpli, káposzta, zeller, karalébé, esetleg borsó, gomba ízlés szerint
Kifőtt tészta (cérnametélt, lúdgége vagy eperlevél)
Friss petrezselyem
Első lépésben a marhahúst és a csontokat hideg vízben felteszem főni egy jó ötliteres lábasba. Ha felforr, leszedem egy szűrővel a keletkezett barna habot. Ezt nem érdemes kihagyni, mert zavaros lesz a leves, ha nem szedem le. Ezután fűszerezem a levest. Én egy teljes fej fokhagymát teszek bele, természetesen megtisztítva, gerezdekre szedve, valamint egy teljes zacskónyi egész borsot, de én nagyon fűszeresen eszem. Lehet, hogy másnak elég a fele is. A vöröshagymának csak a “szőrös” végét vágom le és megmosom, bevágom hosszában, majd héjastul teszem a levesbe, mert így ad neki szép színt. Tovább fűszerezem őrölt babérlevéllel, szárított gyömbérrel, kevés szerecsendióval, cayenne borssal, sóval. Egy csipet őrölt szegfűszeget is teszek bele, mert elképesztően pikáns lesz tőle a leves, de ez opcionális. A kurkumát itt még nem adom hozzá, majd a végén. Lefedem és alacsony lángon, gyöngyözve főzöm, nyugiban, 3-4 órát, addig, míg a hús leválik a csontról. Sajnos, ha öreg a marha, akkor rágós marad, ezért fontos, hogy fiatal legyen a hús.
Én ilyenkor ki szoktam venni a húsokat, meg a csontokat egy csipesszel, vigyázva, hogy ne maradjon rajta fűszer, a fokhagymákat, borsot a lében “lelögybölve” róla, így teszem egy tálba a húsdarabokat és a csontokat. Ezt követően óvatosan leszűröm a levest egy szűrővel, illetve előfordul, hogy duplán is leszűröm. A levest visszateszem a tűzhelyre és tovább gyöngyöztetem. Megkóstolom és ha szükséges, állítok a fűszerezésen, szeretem, ha jó pikáns, kicsit csípős. Közben egy másik lábasban kifőzöm a tésztát is.
Van, aki a zöldséget a hússal együtt főzi órákig. Én nem szeretem, ha túlfő és krémes lesz, így alig főzöm 20-30 percig, mert szeretem, ha jó ress, kicsit ropogós, így csak ebben a szakaszban teszem a levesbe. De persze aki szereti, főzheti tovább is, nincsenek határok vagy kötött szabályok. A zöldségekből azt tedd a levesbe, amit szeretsz, olyan alakúra vágva, ahogyan kívánod. Ha szereted a zellert és a karalábét, azt picit előbb tedd bele, mert több ideig puhul. Én gyakran csak kétféle répát, esetleg káposztát használok, mert ezek a kedvenceim. A krumplinak viszont elég az utolsó 5 perc, máskülönben szétfő.
Ha gondolod, kipakolhatod a zöldségeket is egy külön tálba. Vagy ha úgy tetszik, akkor tedd vissza a húst is a levesbe. Minden csak ízlés kérdése. Én külön tálból szedem a zöldséget, a húst, valamint a levest, de egyben is nagyon gusztusos. A lényeg, hogy a tésztát ne tedd bele. Az kerüljön külön tálba, csak egy kis olajjal tedd csúszóssá.
A leveskészítés utolsó lépésénél tartunk. Én ilyenkor egy csipetnyi csodálatos kurkumát teszek még bele, majd leveszem a tűzről és egy csokor friss, illatos, apróra vágott petrezselyemmel koronázom meg.
Jó étvágyat!
(Cikkünk 2018. január 6-án jelent meg.)
