A legtöbb ember, ha megkérdezik, azt mondja, szereti magát. De az, ahogyan saját magukkal bánnak már más képet mutat erről. Vannak társadalmi, vallási normák, családi vagy munkahelyi szabályok, amelyekhez igazodnunk kell, de mi magunk is hozunk olyan döntéseket, amelyekkel kordában tudjuk tartani magunkat, az általunk vélt erkölcsi és morális minimumhoz tudunk igazodni. Ezzel nincs is gond, vannak esetek azonban amikor túlságosan is beszabályozzuk magunkat és a túlzott megfelelési kényszerünk miatt zsákutcába tereljünk magunkat. 

 

Most megmutatjuk azokat a tipikus hibákat, amelyeket nem szabad elkövetnünk akkor, ha szeretjük és tiszteljük magunkat.

 

Sokan hajlamosak arra, hogy mindent elfogadjanak, mindent megcsináljanak, mindenre bólintsanak még akkor is, ha tudják azt, hogy nem helyes az, amit tesznek. A másik fél képes nyomást gyakorolni ránk, bűntudatot kelteni bennünk, így aztán már fel sem merül az, hogy ellentmondjunk. Pedig hatalmas hibát követünk el akkor, ha mindenre igent mondunk. Merjük kimondani azt, hogy nem! Foglalkozzunk csak a fontos dolgokkal és redukáljunk le minden értelmetlen, számunkra érdektelen plusz feladatot, munkát.

 

 

Tőled is kérnek időről időre a környezetedben lévők segítséget, ne félj ezt megtenni Te sem. Vannak az életben olyan dolgok, amelyeket egyedül nem tudunk megoldani, mert vagy nincs meg hozzá a kellő tudásunk vagy egészen egyszerűen szükségünk van arra, hogy valaki mellettünk álljon, fogja a kezünket, amikor meghozunk egy döntést vagy belevágunk valami új dologba. A bizalmas barát, vagy párunk mindig ki fog tartani mellettünk, rájuk számíthatunk. Ha elakadtál, igenis szólj, hogy segítségre van szükséged!

 

A legrosszabb, amit elkövethetünk magunkkal az, ha máshoz akarunk hasonlítani. Lehet, hogy Julcsi vékonyabb, lehet, hogy Béla sikeresebb a munkában, de nekünk is megvan az életünknek azon területe, amiben mi vagyunk a legjobbak. Mások ezért lehetnek irigyek, vagy éppen ezért állhatunk mi is mások előtt példaként. Saját magunknak állítsuk fel a mércét! Tegyük fel időről időre a kérdést, hogy mit akarunk elérni, milyen eszközeink vannak hozzá és jó úton járunk-e. Az sehova sem vezet, ha másokhoz hasonlatossá akarunk válni, hiszen könnyen elveszhet a küzdelemben a lényeg: a saját személyiségünk.

 

 

A közösségi oldalán mindenki a legszebb arcát mutatja, ott mindenki boldog, sikeres, szerető kapcsolatban él, kiegyensúlyozott. A valóság azonban minden esetben más. Akik a legtöbb képet teszik ki a párjukkal, azoknak a kapcsolata romokban van, aki a legtöbb munkahelyi fotót posztolja ki, annak az állása bizonytalanná vált, aki pedig a sportsikereiről számol be, azok bizony nem magukért róják a köröket a futópályán, hanem a külvilágnak akarnak megfelelni. Legyél többet offline és éld az életedet a valóságban. A virtuális világ maga a hazugság, ne csapd be saját magadat!

 

Mindenki követ el hibákat, nincs olyan ember a földön, aki még ne hozott volna rossz döntést. Közhelyes, de igaz, az ember a legtöbbet a saját hibájából tud tanulni. Ha elrontottál valamit keresd meg inkább azt, hogy mi okozta a hibát! Tedd fel magadnak a kérdést, hol volt a buktató? Mit kellett volna másképpen csinálnod? Ha pedig ezt megtaláltad, akkor keress magadnak vigaszt és találd meg a legrosszabb helyzetben is azt a pozitívumot, amibe kapaszkodva tovább tudsz lépni.

 

Azt gondolom, a kulcs ebben az öt pontban az, hogy legyünk őszinték saját magunkkal szemben, ismerjük fel a határainkat, tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, merjünk úgy tenni a mindennapokban, ahogyan azt saját magunktól elvárjuk! Nem másoknak kell megfelelnünk, nem egy mesterségesen teremtett világban kell kitűnnünk, hanem a mindennapokban kell úgy helyt állnunk, ahogyan azt elképzeltünk.