Sík Sándor: Alkonyat a Balatonon

Csillog az alkony, ég a tó,

 Szállj rajta, ringó halk hajó.

 Szállj, halk hajó, halk sóhajom,

 Hűvös habon, hangos habon.

 Hangos habon suhog a szél.

 Az éj lassan nyomomba ér.

 Már bontogatja szárnyait,

 Már suhogtatja árnyait.

 Már hűlnek lassan a habok.

 Én nézem a húnyó napot.

 Nézem a napot, míg lehet,

 Míg ott úszik a hegy felett.

 Míg hű hozzám hab és hajó,

 Míg arany arccal ég a tó.

 Míg szállhatok, míg hajthatom

 Feszült inakkal csónakom,

 A tűzben égő hegy felé,

 A tűz felé, a nap felé.

 Egy perc talán, egy pillanat:

 De addig az enyém a nap.

 Enyém a nap, enyém a fény,

 A tó tündöklő tükörén.

Szállj lelkem, szállj te halk hajó.

Csillog az alkony, ég a tó.