Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal

Miképen boltíves,

 pókhálós vén terem

 zugában álmodó

 középkori barát,

 ki lemosdotta rég

 a földi vágy sarát

 s már félig fent lebeg

 a tiszta étheren, -

 ül roppant asztalánál,

 mely könyvekkel teli

 s a nagybetük közébe

 kis képecskéket ékel,

 Madonnát fest örökké

 arannyal s égi kékkel,

 mígnem szelid mosollyal

 lelkét kileheli:

 úgy szeretnélek én is

 lámpásom esteli,

 halavány fénye mellett

 megörökítni, drága

 arany és kék szavakkal

 csak Téged festeni,

 míg ujjam el nem szárad,

 mint romló fának ága

 s le nem lankad fejem

 a béke isteni

 ölébe, én Szerelmem,

világ legszebb Virága.