Reményik Sándor: Csendes csodák                     

(Melitskó Saroltának)

 Ne várd, hogy a föld meghasadjon

 És tűz nyelje el Sodomát.

 A mindennap kicsiny csodái

 Nagyobb és titkosabb csodák.

 Tedd a kezedet a szívedre

 Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,

 Ez a finom kis kalapálás

 Nem a legcsodásabb dolog?

 Nézz a sötétkék végtelenbe,

 Nézd a kis ezüstpontokat:

 Nem csoda-e, hogy árva lelked

 Feléjük szárnyat bontogat?

 Nézd, árnyékod hogy fut előled,

 Hogy nő, hogy törpül el veled.

 Nem csoda ez? - s hogy tükröződni

 Látod a vízben az eget?

 Ne várj nagy dolgot életedbe,

 Kis hópelyhek az örömök,

 Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk át Isten szól: jövök.