Eötvös József: Én is szeretném...

Én is szeretném nyájasabb dalokban

  Üdvözleni a szép természetet,

Ábrándaimnak fényes csillagokban

  S bimbók között keresni képeket.

Én is szeretnék kedvesem szeméről

  Enyelgve és busongva dallani,

S nyájas arczáról, jég-hideg szivéről

  Érzékenyen sok szépet mondani.

Én is szeretném lángoló szavakkal

  Dicsérni ősz Tokajnak tűzborát,

Szabály szerint kimért zengő sorokban

  Megénekelni a magyar hazát.

De engem fölver nyájas képzetimből

  Komoly valónak súlyos érczkara;

Fajom keserve hangzik énekimből,

  Dalom nehéz koromnak jajszava.

Mit ezrek némán tűrve érezének,

  Eltölti égő kínnal lelkemet;

Mért bámulod, ha nem vidám az ének

  S öröm helyett csak bút ébreszthetett?

Mig gyáva kor borúl hazám fölébe,

  Én szebb emlékivel nem gúnyolom;

Mig égő könny ragyog ezrek szemébe',

  Szelíd örömről nem mesél dalom.

Miként az aeol-hárfa viharokban

  Feljajdul a magas tetők felett:

Úgy zeng a dalnok bús dalt bús napokban,

  Ki várna tőle nyájas éneket?

Ha éji vész borítja látkörünket,

  Villámokért sohajt a tévedő;

Ha régi bánat kínozá szivünket

  Nem könnyeket kér-e a szenvedő?

S ilyen legyen dalom: egy villám fénye,

  Egy könny, kimondva ezrek kínjait;

Kit nem hevít korának érzeménye,

  Szakítsa ketté lantja húrjait.