József Attila: Március

1

Langy, permeteg eső szemerkél,

új búza pelyhe ütközik.

Kéményre gólya s a levert tél

jeges csucsokra költözik.

Zöld robbanásokkal kitört

a kikeleti víg erőszak.

Asztalos műhelye előtt

remény legyint meg, friss fenyőszag.

Mit ír a hirlap? Dúl a banda

Spanyolhonban és fosztogat;

Kínában elűzi egy bamba

tábornok a parasztokat

kis telkükről. Had fenyeget,

vérben áznak a tiszta vásznak.

Kínozzák a szegényeket.

Hadi uszítók hadonásznak.

Boldog vagyok: gyermek a lelkem,

Flóra szeret. S lám, álnokul,

meztelen, szép szerelmünk ellen

tankkal, vasakkal fölvonul

az ember alja. Megriaszt

a buzgóság e söpredékben.

S csak magunkból nyerek vigaszt,

erőt az élet érdekében.

2

Zsoldos a férfi, a nő szajha,

szivüket el nem érhetem.

Gonoszságuk is fel van fujva,

mégis féltem az életem.

Hisz nincs egyebem e kivül.

Számol ezzel a gondos elme.

A megbántott Föld ha kihül,

ég Flórám és szivem szerelme.

Mert mi teremtünk szép, okos lányt

és bátor, értelmes fiút,

ki őriz belőlünk egy foszlányt,

mint nap fényéből a Tejút, -

és ha csak pislog már a Nap,

sarjaink bízóan csacsogva

jó gépen tovább szállanak

a művelhető csillagokba.