József Attila: Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,

 féltelek szeretnivalómmal,

 őrizlek kérő tenyerekkel:

 búzaföldekkel, fellegekkel.

 Topogásod muzsikás romlás,

 falam ellened örök omlás,

 düledék-árnyán ringatózom,

 leheletedbe burkolózom.

 Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,

 szívemhez szívvel keveredsz-e,

 látlak, hallak és énekellek,

 Istennek tégedet felellek.

 Hajnalban nyujtózik az erdő,

 ezer ölelő karja megnő,

 az égről a fényt leszakítja,

szerelmes szívére borítja.