Van egy magyar álmom arról, hogy nem kell életművésznek, örökké, szüntelenül ügyeskedőnek lenni ahhoz, hogy legalább egyszer egy évben vendéglőben ehessünk, netalán eljussunk a Balatonhoz, vagy hogy valamikor legyen egy lakásunk. Van egy magyar álmom arról, hogy nem a foghíjas, pénztelen magyar ember fog reménytelenül és magára maradottan ülni a kórházak várótermeiben, hanem az egészsége megőrzését anyagilag is finanszírozni képes ép testű és lelkű felnőtt emberek.
tovább