A Férfi elköltözik. Megint. Így tett az elmúlt években többször. Sokszor. De ez most más. Mert nem csak „úgy” költözik el, hanem ODAköltözik az aktuálishoz. Otthagyja a három gyereket, s otthagyja a Nőt a három gyerekkel. Példás apaként természetesen hozzájárul a költségekhez minden hónapban - mondja. Válni nem akar. Van eszében! Mert az kötelezettségekkel jár. Gyerektartás, szabott láthatás, miegyéb. Így meg „csak” elmegy, hogyha megunja a mostanit is, újra hazamehessen. Mert mindig van hova. Mert mindig lesz hova, s ő tudja ezt.

A Férfi közgazdász, középszerű középvezető egy multinál, ahol van csapatépítő tréning, van bónusz meg vannak gyakornokok időről időre. Ő pedig főnök, főnököcske vagy mi. Minimális felelősséggel, külön irodával és hatalmas csomag jogokkal – véli ő. Jogosult a céges autók egyikére – középkategóriás kis kombi, 1,4-es fehér egyenfrancia - s jogosult a gyakornokok „használatára” is.

Középkategóriások azok is: szőkék, sötétre szolizottak, ebédre csak salátát, vacsorára pár kozmopolitánt, ahogy látták Carrie-től a Szexésnewyorkban, hétvégére wellnesst és valakit, aki finanszírozza ezt nekik. De diplomásak ám, kérem szépen! Átbukdácsoltak a kommunikáció szakon, ájfonjuk hátlapja rózsaszín swarowskis, körmük rózsaszín francia, jövőképük rózsaszín, sok benne a swarowski, elérésének módja meglehetősen átlátszó: szerezni valakit, aki eléjük tárja a Kánaánt: a wellnesst, az esti bulikat az aktuális puccosban, az álmot luxuskivitelben. Kitörni az egyennyomorból, maguk mögött hagyni a vidéki fodrász anyukát, autószerelő apukát, s megmutatni, hogy ők, az öntudatos, felvilágosult, diplomás nők hogyan teremtenek egzisztenciát a nagyvárosban.

A Férfi visszajáró vendég ezen a soron. A céges bulikon több mint spiccesen húzza-vonja Egyeskét, majd Ketteskét, akik aztán „bennfentességük” biztos tudatában már csak kávézgatnak dologidőben, hogy aztán pár hét múlva vörösre sírt szemmel, hámlottra fújt orral s behúzott nyakkal várják gyakornoki idejük leteltét az íróasztalnál, majd úgy takarodjanak el, mintha soha nem is lettek volna.

De voltak. Mindig vannak. A Nő, a Feleség pedig sütögeti a finomságot a férje névnapjára, hogy aktuális Egyeske vagy Ketteske körbekínálhassa a kollégákat az isteni kókuszgolyóval és islerrel. Mert ezt így illik. Közben megszületik a második gyerek. Majd a harmadik is jön. A Nő nem lát, nem hall, nem beszél? Nem érzékel? A Férfinak meg minden ráfér a pofájára? Fejőstehenet csinál a Nőből, hogy az elfoglalja magát otthon, s ne akarjon visszamenni dolgozni, maradjon a maga kis négyfalas, büfis, otthonos (?) világában?

A Nő otthon a három gyerekkel, kicsivel, picivel és apróval. Háromszoros egyedülálló anya, nulla egzisztenciával, a napról napra túlélés küzdelmével. Nincs swarowskis, koktélos jövőképe. Örül, ha az édesanyja felbuszozik vidékről, hogy néhány napig megoszthassa a feladatokat és a magányt valakivel.

A Férfi pedig összeköltözik egy volt gyakornokkal, aki ott ragadt a cégnél. Rájött, hogy Ő az Igazi. Az ehavi. Egykori Egyeske egyedül él a kislányával, pontosabban most épp a Férfi is ott lesz. A Férfinak van három, s mégis a másét neveli. A másét viszi iskolába, míg a sajátjaival küzd a Nő.

A valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. A valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve?

Végtelen történet. Névtelen történet. És kérdőjelek végtelen sora...

Csányi Tinka