Megérintett Kriszta tegnapi CIKKE, mert régen magam is féltem a változásoktól. Mondjuk ki, a változástól majdnem mindenki fél. Mit fél, retteg! Addig jó, míg minden marad a jelenlegi helyzet szerint, “fenntartjuk a status quo-t”, szépen elvagyunk a gyakran egyre posványosabb állóvízben? És mi lenne, ha nem ellenségként tekintenénk a változásra, hanem olyan dologként, ami szükségszerű ahhoz, hogy a jó dolgok beköszöntsenek az életünkbe?

Bizony, én is rettegtem a változástól. Talán ez volt az oka, hogy 19 éves koromtól 6 éven át egy olyan fiúval voltam együtt, akivel csak az első két év volt jó, de ha őszinte akarok lenni, az is csak azért, mert én vállaltam, hogy olyan leszek, amilyennek ő szeretne. Amikor már ez nem ment, akkor nagyon sok lelki bántást kaptam tőle. Persze voltak jó dolgok is ebben a kapcsolatban, de az idő haladtával egyre kevesebb. Utólag persze látom, hogy el kellett volna küldenem őt az életemből, de azt mondtam, jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó. De nem! Nem volt igazam. Éppen, hogy a biztos rossz a legrosszabb! Arra egyáltalán nincs szüksége senkinek! Nekem sem lett volna.

Azt tudtam, hogy a fenekestül felfordult helyzetekben nem érzem jól magam. Volt benne részem és nem esett jól. Nekem sokat segített, hogy megfogalmaztam az én kis mantrámat. “Istenem, köszönöm a jó dolgokat, amiket adsz nekem. Kérlek, hogy az ezekkel járó változások finom, szeretetteljes átmenetként történjenek meg, megrázkódtatások nélkül.” Mert én így könnyebben fogadom. Azért kicsit irigylem azokat az embereket, akik képesek a legvadabb ötleteket is megvalósítani, vagy éppen a világ másik felére elindulni egy szál hátizsákkal, “lesz ami lesz”-alapon. Azt látom, hogy ez a nagy bátorság általában jó dolgokat szokott eredményezni. Például Madonna pár dollárral a zsebében indult el New Yorkba, és bár évekig dolgozott azon, hogy híres legyen, sikerült neki, de még hogy! Na persze, ennek is megvolt az ára, de ő ezt akkor is tudta. Ennél én sokkal megfontoltabb és óvatosabb vagyok, de azért azt látom, hogy tágítani kell a határaimat és azt is látom, hogy a jó dolgok nem a kényelmi zónán belül történnek. Aztán persze vannak olyan történetek is, amikor nincs mese, az élet olyan furcsaságokat produkál, ami életeket forgat fel és merőben új helyzeteket teremt. Lehet, hogy majd én is kapok egy ilyen helyzetet.

Az Agykontroll meditációs technikája használ egy nagyon pozitív megerősítő mondatot. “A változás életem természetes része. Örömmel fogadom a változásokat.” Nem árt olykor mantrázni egy kicsit! Az ugye belátható, hogy régi kulccsal nem nyílnak új ajtók. De hol kéne kezdeni a változást?  Általában könnyebb, ha kis lépésenként haladunk. Egy ötlet: a legtöbb ruhám fekete, viszont egy ideje tudatosan elkezdtem eltérő színű ruhákat vásárolni. Kéket, aranyat, pirosat. Mert ilyen apró dolgokkal is el lehet kezdeni a változást. Frizurát változtatni, vagy átrendezni az évek óta ugyanott álló bútorokat. Megkóstolni különleges ételeket. Elolvasni olyan könyveket, melyek olyan emberekről szólnak, akik hirtelen kerültek új helyzetbe, ezekből lehet inspirálódni, erőt meríteni.

Gretchen Rubin: Boldogságterv című könyve nagyon jó kiindulópont lehet, mert ebben pont olyan dolgokat gyűjtött össze, amit megváltoztatott az életében. “Egy év története, amikor megpróbáltam reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotélészt olvasni, és általában véve többet bolondozni.” És lám, neki is bejött a dolog, hiszen könyvet írt belőle és sikeres lett általa. A bátor emberek azok, akik mernek kockáztatni és változtatni. És persze, hogy ők lesznek sikeresek. Tehát, ha bátrabbak és nyitottabbak leszünk a változásokra, az valamilyen módon magával kell, hogy hozza a sikert is.

Jelenleg több olyan dolog is van az életemben, ami változást, vagy legalábbis annak reményét hozza magával. Új év, új munka, új feladatok. Korábban ijesztőnek találtam volna. Most viszont azt mondom, nézzük meg, mit hoz. Ha pedig nem jön be, akkor újratervezés. Csodálatos új embereket ismertem meg az elmúlt egy évben, akikkel most úgy érzem, új utakra léphetek, együtt tudunk építkezni, fejlődni, haladni. Jól alakulnak a dolgaim, több reménnyel és hittel tudok nekivágni az új esztendőnek, mint valaha. Hiszem, hogy minden a gondolataimban van megalapozva. Ha megváltoztatom a gondolkodásom, megváltozik a rezgésem, így akár az egész életem is megváltozhat. Ahhoz viszont helyet kell csinálni az újnak. Már nyitottabb és bátrabb vagyok, mint korábban. Nem megyek fejjel a falnak, de tapogatom, merre van az én utam. Drukkoljatok! És szeressétek a változásokat! Mert ajándékokat hoz minden változás, csak el kell tudni fogadni!