Valahol mindannyian magányosak vagyunk. Megfejteni, mi végett vagyunk a világban, melyek a legbelső vágyaink, céljaink, képességeink, ezzel szorosan összekapcsolódó életfeladataink: csak mi magunk tehetjük.

Senki más nem járhatja végig helyettünk az utat. Mindenkinek magának kell a sajátját. Dönteni és felelősséget vállalni a döntésekért. Elengedni, ha kell, és újrakezdeni. Közben számos találkozás és kapcsolódás segíti utunkat. Nyitott szem és lélek szükséges, hogy észrevegyük ezeket. Ugyanis a segítség sokszor nem abban a formában jön, amiben számítanánk rá: valami mást hoz és láttat, mint az eddig megszokott és jól ismert. A magány önmagában semleges. A magányt az éli meg szenvedésként, aki vágyik, függ: nem szabad. A szabadság: nem-függés. A szabad nem fél a magánytól: célja és értelme szerint használja azt.