Mit érdemel az az ember, aki torkon ragadja gyereke tanárát, s annak nyakát szorongatva nyomatékosítja közlendőjét felé? A Büntető Törvénykönyv szerint: egytől öt évig terjedő szabadságvesztést. Közfeladatot ellátó személy elleni erőszakért. A pedagógus ugyanis – az általa ellátott feladatra és a társadalomban betöltött kiemelt szerepére tekintettel – fokozott büntetőjogi védelemben részesül. Azaz, a sérelmére elkövetett erőszakos cselekményekhez a törvény az átlagosnál súlyosabb büntetőjogi következményeket fűz.

1. Akkor most képzeljük el a jelenetet más szereplőkkel. Előzmény: az elsős fiú rohan át az iskolaudvaron, s nem veszi észre, amint épp keresztülfut egy testnevelés órán, szerencsétlenségére belefut a tanár bácsiba. Itt következik a jelenet. A pedagógus a gyereket nyakánál fogva szemből elkapja, magához rántja, megszorítja a nyakát, s rárivall: „Nem látod, hogy itt testnevelés óra folyik, fiam?! Elrúgjam a labdádat, hogy megértsed?’’

Most egy olyan témát hozok, amely sok gyereket – szülőt – érint, mégis tabunak számít. Arról az erőszakról szeretnék írni, amely az iskolában éri a gyereket, de nem a kortársak, hanem a nevelő részéről. Szinte mindannyian találkoztunk már ezzel. Ha nem minket ért, akkor volt szerencsénk végignézni egyes osztálytársainkat, barátainkat ilyen helyzetben, vagy gyerekünk mesélt az ő(ke)t érintő lelki és fizikai bántalmazásról.

Anya hüledezve hallgatja, amint fia meséli két nappal az eset után, hogyan merevedett mozdulatlanná a tanár bácsi markában. „És hogy fogta meg a nyakad? Így?” Anya jobb kezével óvatosan, de határozottan átfogja a fia nyakát. „Sokkal jobban, majdnem lenyeltem a mandulámat!” Anya kicsit rászorít. „Így?” „Nem! Ennél sokkal erősebben!” Anya nem próbálkozik tovább. „Sírtál?" – kérdezi. „A fájdalomtól nem, de a megszégyenüléstől majdnem. Fel se mertem nézni, mert sokan látták.”

Másnap iskolai fogadó órákat tartanak épp, anya bejelentkezett a tanár bácsihoz. „Nem kellett volna átfutnia.” Ennyi a magyarázat a történtekre. Anya nem hagyja annyiban. Elmagyarázza, hogy ilyet semmilyen körülmények közt nem tehet a nevelő. Ráadásul, a tornasorban álló egész osztálynak is milyen példát mutat ezzel… Anya meglepően rövid idő alatt meggyőzőnek bizonyul.

2. A tanító ebédszünetben maga mellett tartja – fegyelmező, büntető jelleggel – a tanulót, nem engedi ki az osztályteremből ebédelni, csak akkor, amikor a húszperces ebédidőnek szinte vége van, s be kell fejezni az étkezést, mert a következő osztály már az ebédlő ajtajában áll. Ilyet tilos! Mégis megtörténik, élő példa!

3. Az osztály anyák napjára készül. Mindenkinek külön verse van. Egyik kisfiú, aki sokszor bántja társait, nehezen tanulja az anyák napi verset, melyet az iskolában, illetve önállóan kell tanulni, hiszen meglepetés. De sehogy nem megy neki a tanulás. A tanító kifakad: „Na, ennyit ér neked anyukád, ennyire szereted!” A kisfiú sírva fakad.

Nem csak a fizikai erőszak rombol

A gyerekek a különféle bántalmazó helyzetekben annyira megszégyenülnek, hogy sokszor nem is számolnak be otthon a történtekről. Ha mégis, akkor a szülő tojáshéjon jár, szóljon-e a pedagógusnak azért a bánásmódért, amivel a gyerek testi-lelki integritásába gázolt. (Ő maga nem érzi? De hát akkor miről beszéljen vele? Ezt tényleg el kell magyarázni?) És ha szól, nem lesz-e ettől majd még rosszabb a gyerekének? A félelme, sajnos, nem alaptalan, ezt tapasztalatok bizonyítják… Maga is elbizonytalanodik, valóban úgy történt-e, ahogy a gyereke meséli... Esetleg tényleg hibázott a gyerek… Ugyanakkor bizonyos verbális vagy fizikai megnyilvánulási formákat semmilyen előzmény nem indokolhat. 

A fizikai atrocitást könnyebb körülhatárolni, de a „mit mondott, hogyan mondta” már nehezebb ügy. Pedig ma már közhelynek számít, hogy a bántalmazás nem-fizikai megnyilvánulási formái (lelki, verbális stb.) ugyanúgy sérülést okoznak és nyomot hagynak, mint a tettleges bántalmazás. Ezért ezek egyik formája sem megengedett a pedagógiai munka során.

A büntetőjog egy külső kontroll, ezért valódi megoldást nem érdemes büntetőjogi eszközöktől várni, ezek ugyanis nem pótolják a megfelelő pedagógiai módszereket. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy a büntetőjog sem engedi a gyerekek bántalmazását a köznevelésben. A fegyelmi eljárás mellett, tehát, akár büntetőjogi eljárás is indulhat a nevelő ellen.

Aki közfeladatának ellátása során mást tettleg bántalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így azok a tanárok is, akik az iskolában bántják a gyereket (bántalmazás közfeladatot ellátó személy eljárásában).

A büntetőjogi szabályok – különösen a gyerekekkel kapcsolatban – gyakran nem követelik meg a sérülés bekövetkeztét, elég a veszélyeztető helyzet kialakulása. Ilyen, például, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye, valamint, különös tekintettel a gyerekekre, a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény.

A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (kiskorú veszélyeztetése).

A kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetője a kiskorú nevelésére, gondozására vagy felügyeletére köteles személy lehet, beleértve a pedagógusokat is, akik – foglalkozásuknál fogva – kötelesek bizonyos szabályok és kötelezettségek betartására. A bűncselekmény megvalósul, ha a kötelességszegő magatartás eredményeként, azzal okozati összefüggésben a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődése veszélybe kerül. Nem szükséges az értelmi, erkölcsi, testi vagy érzelmi fejlődés tényleges sérelme, elég, ha ennek veszélye fennáll.

Hogyan kerülhet veszélybe az iskolában a gyerekek testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődése? A pedagógus által elkövetett különféle bántalmazási formák eseteiben, az erőszakot passzívan szemlélő gyerekeknél is, mindenképpen. Valamint azáltal is, ha a bántalmazás, zaklatás különböző formái (testi, verbális bántalmazás, kiközösítés) megvalósulhatnak a tanulók között.

Akár elszenvedőként, akár szemlélőként, mindenképp károsan befolyásolja a gyerekek fejlődését az erőszak. A direkt bántalmazás mellett pedig előfordulnak olyan veszélyeztető helyzetek is, amikor a pedagógusnak, az iskolának be kellene avatkoznia, de nem teszi. Az iskolai igazságtalanságok, például az osztályzás felhasználása magatartást fegyelmező eszközként szintén káros és megengedhetetlen.

Elnézve ezt a világot, ami körülvesz minket, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az erőszak erőszakot szül, és ennek körforgásába bele kell nyúlni. Az iskolában különösen. Nem pedig még alkalmazni is. Az erőszak különféle módozataival való nevelést el kellene felejteni egyszer s mindenkorra. Ez ugyanis nem szól másról, mint tehetetlenségről. Eszközök híján való erődemonstrációról. Hatalommal való visszaélésről. Tudjuk, hogy a nevelés elsősorban példamutatás. Tényleg ilyen példát szeretnénk mutatni nekik?