Ugye mindannyian érzünk valami furcsa borzongást, ha egy ismeretlen helyen vagy akár a nagyon is ismerős lakásunkban, az esti homályban elmegyünk a tükör előtt? Én személy szerint, ha éjszaka fel kell kelnem pisilni, kínosan ügyelek arra, hogy kézmosás után ne pillantsak fel, s ne nézzek bele a mosdó feletti tükörbe. Mert vannak tapasztalataim. Volt már, hogy látni véltem magam mögött valakit, vagy csak magamat láttam, de teljesen furcsán, idegenül.

Persze ez azért is lehetett, mert nem volt rajtam szemüveg, ráadásul az éjszaka árnyai könnyen megcsalják a képzeteket. De mégis, miért „félünk” a tükörtől éjjel? Mi az, amit nem akarunk meglátni benne? Vajon ez az averzió gyermekkorunk ijesztgetéseinek eredménye, vagy genetikailag kódolt?

A tükör misztikum. A természeti népek – van, ahol ma is – úgy tartották, hogy a tükörből (víztükörről is) visszaverődő alak szellem, túlvilági jelenés, mely a tükörben „lakik”, s ha belenézünk, azzal ébresztjük fel. Mivel szellem, ismeretlen, veszélyes, értelmezhetetlen a léte és az akarata, ezért jobb, ha alszik.  

De nem kell ahhoz természeti nép tagjának vagy babonaságok szerint élő törzsi asszonynak lenni, hogy féljük a tükröt, vagy legalább borzongó kíváncsisággal faggassuk.

A régi magyar néphagyomány is úgy tartotta ugyanis, hogy a tükör a jövőbe látás egyik eszköze. Ha a tükör magától leesett a lakásban, az a közelgő halált jelentette. A tükröt a különböző idősíkok, létdimenziók közötti átjáróként is értelmezték. Ezért volt, hogy ha halott volt a háznál, az otthonban található valamennyi tükröt letakarták, ne bolyongjon az elhunyt lelke oda-vissza a földi és a túlvilág között. Számos vidéken ez a mai napig élő hagyomány, s csak a gyász hetedik hetének végén veszik le a lepleket a tükrökről.

Az eltörött tükör is balszerencsét jelentett. Ha egy eladósorban lévő lány törte el tükrét, legalább hét évig nem ment férjhez. De ha összetörtek egy tükröt, a csillámló darabokat sem volt ildomos csak úgy összesöpörni és a kukába szórni. Meg kellett várni a következő teliholdat, és el kellett ásni, hogy a szétzúzódott darabokban „tárolt, megsokszorozódott” szerencsétlenség ne verje a háziakat.

Hogy én nem szívesen nézek bele éjjel a tükörbe, ezzel nem vagyok egyedül. Ám aki kellően bátor, és még a merészségnél is erősebb benne a jövő megismerésének vágya, álljon egy szál gyertyával pontban éjfélkor a tükre elé, s néhány másodpercig lehunyt szemmel kívánja erősen, hogy mutatkozzék meg a jövője. Állítólag ezzel a módszerrel megismerhetjük jövőbeli arcunkat. De ha nem akarunk jövőbeli képmásunkkal éjszaka szembesülni, miközben egyik oldalunkról fordulunk a másikra, jobb, ha a hálószobából száműzzük a tükröket.

Azonban, ha hiúbbak vagyunk, mint Hófehérke mostohája, aki bizony naponta többször is megtudakolta tükre őszinte szellemétől, vajon még mindig ő-e a top szépség a széles királyságban, akkor tartsunk magunknál tükröt, s pillantgassunk bele többször naponta. Ráadásul ez már csak azért is hasznos, mert a tükör – pl. a kínaiak szerint – megvéd a rossznyelvektől, a gonosz beszédtől. Ha úgy érezzük, sok körülöttünk az ártó szándék, a táskánkban lévő tükör erejét képzeletben terjesszük ki magunk köré, mint egy nagy védőfalat. A tükör mágikus erejénél fogva visszaveri a felénk irányuló negatív energiákat, melyek így visszaszállnak arra, akitől kiindultak.  

V. Szabó Kriszta