A napokban zajlik a boltkórosok leginkább várt ünnepe, a Glamour-napok. Míg korábban csak egy hétvégén át tartott az őrület, mára már 5 napos, szerdától vasárnapig. Évente kétszer vásárolhatunk az újságban található kuponokkal, különböző mértékű kedvezményekkel élve, amire sokan hónapokon keresztül gyűjtik a pénzüket, hogy a lehető legjobban kihasználhassák az akciókat.
Vannak ezen felül más magazinnak is ilyen ajánlatai, illetve a bevásárlóközpontok évente 1-2 alkalommal szoktak saját kuponnapokat is tartani, születésnapi vagy más ünnepi alkalmakkor. A sztereotípia az, hogy ez elsősorban női vásárlóknak szól, és ha betérünk ilyenkor egy plázába, azt láthatjuk, hogy valóban lényegesen kevesebb hímneműt találunk ott. Persze sok esetben családanyák is kihasználják a kuponkedvezményeket, az egész család igényeit figyelembe véve, így spórolva nem kevés összeget.
Az Egyesült Államokban hatalmas kultusza van a kuponozásnak. Sok esetben sorba rendezett, sőt, rendszerezett kuponokkal járkálnak, vásárlásnál válogatják, tépkedik, tényleg hihetetlen kuponbiznisz folyik. Nálunk csupán pár éve vett igazán nagy lendületet ez a történet, de szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, bőven van még szusz ebben a dologban.
Magam ritkán kuponozom, mert nem vásárolok csak azért, hogy úgy érezzem, spórolok vele. Belátom, hogy az elköltött pénz, az bizony el van költve, és igyekszem hasznos dolgokat venni belőle, nem feltétlenül azt, ami éppen “le van olcsózva”. Ha kozmetikum vagy ruházat kell, akkor veszem, amikor szükségem van rá, nem várom meg a kuponnapokat. Persze, lehetnék tudatosabb vásárló, a 10-20-50% kedvezmény sokszor tényleg nagyon sok megspórolt pénzt jelenthet. A lerabolt áruházak és a hosszú, tömött sorok a pénztáraknál azonban elriasztanak.
Azt vettem észre, hogy valamiféle véd- és dacszövetséget alkotnak a kuponosok. Megesett, hogy a pénztárnál derült ki, hogy bizony, jelentős kedvezményt kaphatnék, ha volna kuponom, de nem volt - a mögöttem álló hölgynek viszont kettő is volt, és az egyiket azonnal felajánlotta nekem, puszta jószándékból. És persze olyan is volt, hogy én adtam másnak, azon ritka alkalmak egyikén, amikor éppen volt nálam, sőt, megesett, hogy a kedvezményt jelentő kuponokat a bolt polcán hagytam, a jelölt termék mellett, hadd örüljön neki valaki. Megmondom őszintén, ez a jófejség nagyon szimpatikussá teszi számomra a kuponozós őrületet, és az a tény, hogy a kuponkirálynők ilyen jószívűek, már világossá teszi a spóroláson túl az emberi kapcsolatokban rejlő mozgatórugóját is, pozitív hozadékként. Hiszen mindenki örül, ha ajándékot kap. Ha a spórolás mellett pedig az adok-kapok is megvalósul, akkor meglehet, hogy a jövőben kicsit komolyabban veszem a kuponozást én is. Még akkor is, ha egy kis tülekedéssel, sorbanállással jár.
Azt hiszem, a világon az egyik legjobb terápia a vásárlás. Jó lenne, ha működne olyan terápiás pláza, ahol pszichés alapon ingyen lehetne vásárolni :). Addig maradnak a kuponok. Hajrá, boltkórosok! Csak ügyesen!
