Egy párkapcsolatban alig várjuk, hogy összeköltözzünk. Azt gondoljuk, a mézeshetek felturbózódnak, hatalmas rózsaszín felhőn lebegünk majd, és az örök boldogságban összeolvadva éljük a hétköznapokat. Azonban felébredünk és észrevesszük, hogy bilibe lóg a kezünk.

Persze összeköltözni jó, de jobb ha felkészülünk arra, hogy ez nemcsak egy szintlépés, hanem egy krízis is egyben. Addig általában a legjobb formánkban találkozgatunk, a másik hiányzik, várjuk a találkozót, a randi előtt akár órákat készülünk, majd pedig elfeledve minden rosszkedvet, fáradtságot, csak egymásra összpontosítunk arra a kis időre. De mi történik az összeköltözéskor?

Már nem tudjuk mindig leplezni a hangulatunkat, kimerültségünket, a másik lát minket rossz passzban is. Otthon nem vagyunk mindig annyira csinosak, nem vagyunk mindig kisminkelve, nem mindig frissen mosott a hajunk, előfordulhat, hogy megmutatjuk a slamposabb formánkat is. Ilyenkor már együtt kell megoldani a problémákat, ha tönkremegy a csap, akkor arra közösen kell megoldást kell keresni. Meg kell beszélnünk a pénzügyeket, hogyan osztjuk el a rezsit, a bevásárlásokat, egyéb kiadásokat. A takarításon is osztozni kell, néha kiboríthat, hogy a másik nem hajtja le a vécétetőt, nem viszi le a szemetet. Belekényelmesedhetünk a kapcsolatba, hétvégén lustálkodunk a kanapén és csak halogatjuk, hogy közös programot szervezzünk. Ha egy kis egyedüllétre vágyunk, az is komolyabb szerevezést igényel, főleg ha kicsi a lakás.

Azonban ez egy teljesen új szerep, egy új minőség, ami az összes nehézségével együtt még szebb korszak lehet, mint az előző, ha odafigyelünk egymásra és a kapcsolatunkra.