Brene Brown a világ egyik legsikeresebb életmód tanácsadójaként és egyetemi kutatóként a szégyen és a sebezhetőség kultúráját kutatja évek óta. Az emberi kapcsolatokat tanulmányozza, különösen az empátiára, a másokhoz tartozásra és a szeretetre való képességünket. Számos könyve jelentet meg a témában, melyek közül némelyik magyar nyelven is elérhető, mint a Bátraké a boldogság és az Élj szívvel-lélekkel.

Brené önmagát úgy nevezi: kutató és mesélő. Kutatásának kiindulópontja az emberi kapcsolatok, amely szerinte értelmet és jelentést ad az életünknek. Kutatásai során meséltette és mesélteti az embereket. Ma már ő mesél nekünk az eredményeiről.

A témában készült TED-beszédét több mint 27 millióan tekintették meg.

Kutatásai alapján Brenének az a széleskörű tapasztalata, hogy az ember gyakran csak a problémás területre tud gondolni: ha a szeretetről kérdezi az embereket, az összetört szívekről beszélnek. Ha a valahová tartozásról érdeklődik náluk, fájó élményekről, kiközösítésről mesélnek neki. Ha a kapcsolatról kérdezi az embereket, akkor inkább annak hiányáról beszélnek neki.

Brené hamar rájött, hogy a negativitás mögött a szégyen és a sebezhetőség érzése húzódik meg. A szégyen, hogy kiderül rólam (valami, amitől) nem vagyok elég jó, és a sebezhetőség, miszerint ahhoz, hogy létrejöjjön egy igazi kapcsolat, engednünk kell, hogy lássanak minket saját valónkban.

Szerinte csak azok nem tapasztalják meg a szégyent, akik nem képesek empátiára vagy valódi, mély emberi kapcsolatra.

Kutatásaiban Brené elsősorban arra keresett választ, hogyan működnek azok az emberek, aki jól érzik magukat, és azok, akik nem. Két csoportba osztotta az embereket és történeteiket. Az egyik csoportba azokat, akik egyértelműen úgy érzik, szeretik őket, tartoznak valahova. A másik csoportba pedig azokat, akik csak küzdenek ezért.

Brené Brown vizsgálódásaiban arra jutott, az egyetlen tényező, ami ezt a két csoportot valóban elválasztja egymástól: azok, akik szeretve és valakihez tartozónak érzik magukat, hiszik, hogy érdemesek a szeretetre és a valakihez tartozásra! Míg a másik csoportba tartozók, azok, akik csak küzdenek ezért, nem biztosak abban, hogy egyáltalán elegek és érdemesek a szeretetre és a valakihez tartozásra!

Brené szerint, tehát, a kapcsolat létesítésének valódi gátja a félelmünk a kapcsolatra való érdemtelenségtől. S mi a közös azokban az emberekben, akik érdemesnek tartják magukat? A bátorság! A bátorság szó számos nyelvben (pl. magyarul használjuk a kurázsi szót) – az angolban is (courage) -- a latin “cor" szóból származik, ami annyit tesz, hogy "szív”. Ezeknek az embereknek tehát volt bátorságuk teljes szívvel élni! Együtt mertek érezni magukkal és másokkal is. (Nem tudunk másokkal együtt érezni, amíg nem tudunk önmagunkhoz kedvesek lenni.) Szívből éltek. Képesek voltak lemondani arról, hogy milyennek “kellene” lenniük, azért, hogy önmaguk lehessenek, mert a kapcsolatokhoz ez elengedhetetlen. Hitelességük eredményeképpen pedig volt kapcsolatuk!

Volt még egy közös tulajdonságuk a szívből élőknek, ami a fentiekkel összefüggött: teljes mértékben elfogadták, hogy sérülhetnek is! Nem állították, hogy a sebezhetőség kényelmes, ugyanakkor azt sem, hogy kínzó tapasztalat lenne, ellentétben azokkal, akik a szégyenről és érdemtelenségről beszéltek! Akik szívből éltek, arról beszéltek, hogy a sérülékenység szükséges, együtt jár az élettel. Beszéltek arról, késznek kell lennünk arra, hogy megtegyünk valamit, akkor is, ha nincs garancia az eredményre. Ezek az emberek hajlandóak voltak energiát fektetni valamibe, aminek a kimenetele nem volt biztos, és ezt nagyon fontos hozzáállásnak tartották.

Brené szerint azok, akik eltompítják a sebezhetőségüket azért, hogy kezelni tudják a dolgokat, egyúttal pozitív érzelmi életüket is eltompítják. Nem lehet ugyanis szelektíven tompítani. Tehát, ha eltompítjuk a rossz érzéseket, eltompul az öröm, a hálaérzet, és a boldogságérzetünk is. Nem lehet megválogatni, mely érzelmeinket tompítjuk el!

Brené azt is kutatta, hogy miért és hogyan tompítunk. Például: azzal, hogy a bizonytalan dolgokat biztosnak látjuk. Nekem van igazam, neked meg nincs! Csak bizonyosságok. Minél jobban félünk, annál sebezhetőbbek vagyunk, és minél sebezhetőbbek vagyunk, annál jobban félünk. Ezért bizonyosságot akarunk és tökéleteset. És – külső elvárásoknak megfelelve és engedelmeskedve – tökéleteset akarunk faragni a gyerekeinkből is!

Brené szerint “…sebezhetőnek érezni magam annyi, mint élni.” És mindemellett, a sebezhetőségben is a legfontosabb, hogy el tudjuk hinni, elegek vagyunk! Mert ha elfogadjuk, hogy elegek vagyunk, elkezdtünk figyelni befelé és kifelé is, kedvesebbek és gyöngédebbek vagyunk a körülöttünk lévőkhöz, és egyben önmagunkhoz is.

Ahhoz, hogy igazi megéléseink és kapcsolataink legyenek, fontos, hogy látszódjunk, s mélyen, igazán lássanak minket. Azért, hogy teljes szívvel szeretni tudjunk, és teljes szívvel szerethessenek minket, szükségünk van a sebezhetőségünkre is.