Bizonyos helyzetekben az ember csak azért hoz egy döntést, mert nem bírja el a helyzet súlyát, az azzal együtt járó feszültséget. Csak hogy történjen végre valami: leteszi a voksot az egyik vagy másik oldalon, s nagy lendülettel elindul arra. Nem néz vissza. Örül, mert megszabadult az elviselhetetlennek tűnő feszültségtől. Megkönnyebbül.
Idővel aztán mégis elkezd visszafelé tekingetni, s egyre többet gondol arra, mi lett volna, ha… Ha annak idején időt adott volna magának, a helyzetnek, s nem mindenáron a benne lévő feszültség eltüntetésére törekedett volna. Akkoriban azt remélte ugyanis, hogy a döntése, vállalása, elköteleződés kitölti az életét, s örökre megszabadítja a feszültségétől. Azonban a szív meggyőződése és szeretete nélkül hozott döntés nem szabadít meg attól, mi lett volna, ha…
