13 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Audrey Hepburn Oscar-díjas színésznő. Több volt ő annál, mint amit vásznon mutatott, hiszen nem csak a külseje volt gyönyörű, hanem a lelke is úgy csillogott, mint a gyémánt. EMBER volt, így csupa nagybetűkkel. Szeretett élni, de félt a csalódástól, segített a rászorulóknak, miközben az ő kezét senki sem fogta meg akkor, amikor gyerekként szembesült a világháborúval és az annak nyomán járó pusztulással, halállal. 

Soha nem tudott ezen túllépni, soha nem tudta feldolgozni a kegyetlen gyilkolást, a rettegést és az éhezést. Ezért kialakított magának egy világot, hozzá pedig egy hitvallást: örült annak, hogy élhetett és elfogadta az életet olyannak, amilyen. De csordultig töltötte azt kedvességgel, melegséggel, bájjal és finomsággal. Ízig-vérig balerina volt. Később másfelé vitte az útja, először belekóstolt a modellkedésbe, majd a színészet felé fordult. A Római vakációért Oscar-díjat kapott, az Álom luxuskivitelben című filmmel pedig világhírű lett. 

A világa azonban nem a csillogás volt. Nem a vörös szőnyegen érezte magát a legjobban, ő elsősorban édesanya volt. Csodás és boldog feleség is szeretett volna lenni, két házassága azonban fájdalmas kudarcba fulladt. Nem adta fel a reményt egy pillanatig sem, tudta, hogy megtalálja az igazi társát és 1980-ban így is lett. Hozzáment Robert Walders színészhez, akivel hatalmas szeretetben élt haláláig. 

Az UNICEF jószolgálati nagyköveteként teljesült be az életútja, többé nem vágyott már a csillogásra, csak arra, hogy segíthessen és arra, hogy valóra válhassanak azok a csodák, amikben hitt.

(Az írás 2016. január 20-án jelent meg.)