Böcskei Rita nagyon szerencsés. Abból él, amit szeret, s amit szeret, azt mások is szeretik. Kreatív Műhelyéből igazi kincsek, egyedi ajándékok, örömvarázsló, mosolyfakasztó kedvesség kerül ki. Azt mondja, az életben nincsenek gondok, csak megoldandó feladatok. Neki elhisszük.
IgenÉlet.: Modern szemléletű hagyományápoló vagy. Kincseid közt van népi motívum, Minion, vicces legénybúcsús ajándék. Hogy lesz valakiből kreatívműhely-tulajdonos?
Böcskei Rita: Kapuváron születtem, a Kisalföld szívében. Eleven gyerkőc voltam, nagypapám nyakán lógtam mindig. Volt egy kis műhelye, ahol hobbi szinten asztaloskodott. Ott faragtam, szögeltem mindig. Sok kreativitást örököltem tőle. Általános iskolás koromban már festegettem, rajzoltam, sőt kisebb versenyekre is elvittem az alkotásaimat. A szép színes mesekönyvekből sok ötletet merítettem. Imádtam varrni is, a babáim ruháit magam készítettem. Akkoriban még sok kézműves szakkör indult, melyeket szintén látogattam: kerámiázást, agyagozást és hímzést tanultam.
IÉ.: Hogyan kristályosodott ki, hogy végül a varrás-hímzés marad a szerelem?
B.R.: A hímző szakkörön megismerkedtem a térségünk motívumaival, de a csodaszép Höveji-pókozást (leheletvékony, pókhálószerű csipkézés – a szerk.) is sikerült elsajátítanom. Beleszerettem az anyagokba, fonalakba. Ezek után nem volt kérdés, hol is folytatom tanulmányaimat. Győrben, a textilipari szakközépiskolában érettségiztem.
IÉ.: Aztán?
B.R.: Sajnos nem sikerült a felvételim a Könnyűipari Műszaki Főiskolára, így dolgozni kezdtem. Szerettem volna mintatervező lenni a győri Gardéniában, de édesanyám féltett, hisz el kellett volna költöznöm Kapuvárról. Így maradtam itthon. Több munkahelyem is volt, de valahogy mindig a kreativitás türemkedett elő belőlem. Voltam eladó egy lakáskultúra boltban. Szabadidőmben pulóvereket kötöttem, amelyek Olaszországba kerültek. Dolgoztam videótékában is, de az Autóklubot is megjártam, kocsikat adtam-vettem.
IÉ.: Az autókereskedésben is pingáltál? J
B.R.: Neeem. Férjhez mentem, született két fiam. Ahogy a gyerekek nőttek, úgy nőtt az én kíváncsiságom is, újabb és újabb kreatív dolgok felé. A fiúk általam varrt ruhákban jártak, a szobájuk falát mesefigurákkal díszítettem, az ablakot üvegfestékkel. Minden színes és egyedi lett, amit csak elértem. Ebben az időszakban találtam rá a textilfestékekre.
IÉ.: Ami azóta is a megélhetésed.
B.R.: Kezdetben még a saját ruhatáramat feláldozva próbálgattam magam. Aztán jöttek az ünnepek, az ünnepekkel az ötletek. Ajándékba saját kezűleg festett pólókat kaptak a szeretteim és a barátaim. S lám, milyen a Sors! Mikor lejárt a GYES és munka után kellett néznem, jött egy lehetőség. Egy mosodából és ruházati boltból álló, bevezetett üzletet ajánlottak fel nekem, mivel a textiles múltam igazolta hozzáértésem. Elfogadtam, belevágtam, azóta is ezt csinálom.
IÉ.: S az üzlet hogy nőtte ki magát Rita Kreatív Műhelyévé?
Rita híre szájról szájra
B.R.: A Facebook-ra való regisztrációm után nem sokkal, a baráti, családi összejövetelekről megosztott, saját pólós fotók alapján kezdtek el érdeklődni az általam festett termékek iránt. Egyre többen rendeltek egyedi pólókat, s mint a népdalok s hagyományok, szájról szájra terjedtem. Ebben szerepe volt/van az internet világának is. Mára oly sok megrendelésem van, hogy belevittem a vállalkozásomba. Hivatalosan is foglalkozásommá tettem, így ma már nem csak hobbi, hanem az életem is.
IÉ.: Az oldaladat böngészve azonban már nem csak pólókat találunk.
B.R.: Nem bizony. Babahordozókat készítő, táskákat varró vállalkozók is megkerestek már, hogy a saját terméküket még egyedibbé tehessék az általam festett motívumokkal. Minden ilyen együttműködés nagy öröm számomra. A mindennapok pedig újabb és újabb lehetőségeket tárnak elém. A mosodámba sokszor hoztak olyan ruhát, amit a tulajdonos véletlenül kihipózott, vagy csak kifakult. Úgy gondoltam, megmentem ezeket is, csak egy kis minta a kopott területre, s már nincs is probléma.
IÉ.: Mindenféle felületet „meg lehet menteni”?
B.R.: Mindenféle ruhára festettem már. Legyen az táska, farmer, kabát stb. Más-más festéktípus kell hozzá, de dolgozom bőrre, telefontokra, táskára, pénztárcára, még motorok üléshuzatára is.
IÉ.: Melyek a legkedveltebb motívumaid?
B.R.: Festettem már sok mindent. Mesefigurákat, állatokat és portrékat is, de a magyar motívumok a kedvenceim. Ez a szerelem Gizike néni érdeme, akihez gyermekként jártam szakkörre. Ő „tehet róla”, hogy nagyon mélyen belém ivódott a népművészet szeretete. A különböző tájegységek motívumait igyekszem mindig autentikusan visszaadni, eredeti színben és formában festeni. Előfordul, hogy a ruha fazonja vagy az egyedi kívánságok kisebb változtatásokat igényelnek. Ilyenkor magam állítok össze motívumokat.
IÉ.: Saját magad reklámarca is vagy.
B.R.: Nagyon büszkén viselem azokat a ruháimat, melyekre népi motívumokat festettem, és a tapasztalataim alapján azt mondhatom, egyre többen kérnek maguknak is hasonló pólókat, ruhákat.
Népművész Biblia
IÉ.: Nem félsz attól, hogy a nagyipar elértékteleníti a munkádat? Láttunk már kínai boltban is magyar mintás bikinit, zoknit, bugyit.
B.R.: Ezt én is tapasztalom, sajnos. A gyönyörű kalocsai motívumokat például méltatlan dolgokra nyomják, varrják, festik, elbagatellizálva ezzel a szépségét, jelentőségét. De a magam értékét tekintve nem aggódom. A hosszú évek során rengeteg mintagyűjtemény került a tulajdonomba, s ezekből bőven meríthetek újabb és szebbnél szebb ötleteket. Számomra ez a kollekció a Biblia. Sok olyan vállalkozás van, amely pólónyomással foglalkozik, de az én erősségem az egyéniségem, a kézimunka, mely mindig más és más, tényleg nincs két egyforma darabom. Szerencsémre az emberek igényt tartanak erre az egyediségre. Persze hogy vannak időről időre felkapott minták, de ezek a divatok aztán gyorsan lecsengenek, és jön a következő sláger. Mindig a megrendelő pontos kérését teljesítem, de azért mindig belecsempészem magamat a kész alkotásba. A saját fantáziámat és sokszor a net segítségét igénybe véve, kihasználva a modern technika adta kutatási lehetőségeket.
IÉ.: Süt belőled a derű. Folyamatosan mosolyogsz, s minden második szavad a csodás, csodaszép.
B.R.: Ilyen vagyok. Az életet próbálom pozitívan, sok mosollyal megélni. Sose mondd, hogy soha! Csak az rémít, amit nem ismerünk! Nincsenek gondok, csak megoldandó feladatok! Ezek az életem jelszavai, ezek szerint élek. Közvetlen és nyitott embernek tartom magam, értéknek az őszintén kimondott szavakat.
IÉ.: Az őszinte szavakat dalban is elmondod.
B.R.: A munka és család mellett kórusban énekelek. Kis reklám a kapuvári Haydn Vegyeskarnak. Az alt szólamot erősítem. A zene, az éneklés is fantasztikus élmény számomra. Remek a közösség, csodálatosak a fellépések, a karácsonyi koncertek a varázslatos akusztikával bíró templomokban. Kórusvezetőink zenetanárok, minden évben rendeznek gyerekek számára népdalversenyt. Nagy örömömre, már két éve engem kérnek fel a díjak elkészítésére. Természetesen ezt ingyen vállalom. De festettem már elhivatottságból gyermekarcokat is Rongyos Gárda-emléknapon. Öröm kapni, de a legnagyobb öröm adni és látni, hogy amit teszel, nagyon jó.
