Egyszer azt olvastam valahol, hogy az Irigy Hónaljmirigy alakulásának idején sokat gondolkodtak a fiúk egy ütős, semmihez sem hasonlítható néven. Úgy gondolták, az „Egyél meggyet, rottyants egyet!” kiváló elnevezése lenne egy induló zenekarnak. Hogy aztán miért döntöttek mégis a nem kevésbé kifejező, ám legalább annyira fura Irigy Hónaljmirigy mellett, nem tudni, vagy már én nem emlékszem a magyarázatra. A lényeg, hogy a meggyszezon beköszöntével mindig ez a kis anekdota jut eszembe. Való igaz, a sok meggy meg tudja hajtani az embert, de én hoztam egy olyan receptet, amely garantáltan csak a testsúlyra veszélyes, az emésztőrendszerre nem.

Mi itthon mesemeggyesnek hívjuk, mert annyira finom, hogy ilyen csak a mesében van. Ráadásul strandon hűsölések, kirándulások ideális „tartozéka”, mert napokig friss marad.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 cs. sütőpor
• 20 dkg porcukor (vagy alternatív édesítő)
• 1 egész tojás és 2 sárgája
• 20 dkg vaj vagy 15 dkg zsír
• 2 dl tejföl
• csipet só

Töltelékhez:

• 1 kg friss, magozott meggy (télen fagyasztott)
• 15 dkg darált dió
• fahéj

Elkészítése:

A sütőporos lisztet összegyúrjuk a zsiradékkal, tejföllel, tojással, cukorral, csipet sóval. Két, egyenlő nagyságú cipót formálunk a tésztából. Az egyik cipót a tűzhely tepsijének méretére nyújtjuk, s a kivajazott tepsibe tesszük. Rászórjuk a darált diót (ez azért kell, hogy a meggy leve ne áztassa el a tésztát, ráadásul nagyon finom), majd jöhet a lecsepegtetett, fahéjjal megszórt meggy. A másik kinyújtott tésztacipót rásimítjuk a töltelékre. Megkenhetjük tojássárgájával, hogy sütés közben kapjon egy kis fényt, majd villával több helyen megszurkáljuk a tésztát, hogy a levegő sütés közben távozhasson. 160-170 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütjük.

Jó étvágyat kívánok!