Dóri egy nagyvállalat munkatársa, amely az elmúlt öt évben megháromszorozta munkavállalóinak létszámát és megtízszerezte árbevételét. Mindenki túlórázik. Mindenki. És kapkod, siet. Ha egyszerre csak öt dolgot csinál, az már kezelhetőnek számít.
Dóri szabadságot vett ki péntek délutánra, hogy elhozhassa fiát az iskolából, mert látta rajta a szükségét egy napközi- és iskolamentes délutánnak. Melegen sütött a nap, játszóterezést terveztek, lazulást, fagyizást, beszélgetést. Dóri is elfáradt a több heti megfeszített munkától, a túlóráktól, az elmúlt hétvégéktől és estéktől, melyeket teljes egészében kitöltött a heti előadásaira való felkészülés.
Péntek déltől már visszafelé számolta a perceket az irodában. Egyszer csak, hirtelen, 11 óra 47 perckor a laptopján felugrott egy e-mail a területi igazgatótól, Kovács Szilvesztertől: aznap 15 óráig oldjon meg egy feladatot, miszerint a hétfőn esedékes auditálás miatt egyes folyamatleírásokat bizonyos pontokon módosítani kell, átírni, bővebben kifejteni. Ezeket a dokumentumokat Dóri már hetekkel ezelőtt elkészítette, és két középvezető is jóváhagyta, Adrienn, valamint Dóri közvetlen főnöke, Zsigmond.
Dóri ránézett az e-mailre, és a lista akkora volt, hogy látta, akkor sem végez háromig, ha most nekifekszik, s ebéd meg játszóterezés helyett ezt csinálja. Zsigmond aznap még nem bukkant fel az irodában, az asszisztensük, Cili pedig soha nem foglalkozott ezekkel az anyagokkal korábban. Dóri átfutotta a kívánságlistát, és azonnal válaszolt az e-mailre, mely pontokon nem látja szükségesnek a módosítást, s megindokolta, miért: mert nem logikus, s más pont alatt, ahol logikus, már kifejtették a kért részleteket. 12 óra 7 perc volt.
Gyorsan beállította a „házon kívül vagyok” rendszerüzenetet a számítógépén. Örült, amiért volt annyira előrelátó, hogy a fiának javasolta, ne a portán várja, hanem maradjon a tanteremben, amíg meg nem érkezik, majd a pedagógiai asszisztenst megkéri, szóljon be a gyereknek. Szülő nem mehet be az iskolába, csak különleges esetekben.
Közben felhívta a témában érintett középvezetőt, Adriennt, aki korábban már jóváhagyta a most kifogásolt dokumentumokat, s aki szintén rajta volt a nevezetes e-mail címlistáján. Dóri vázolta neki a problémát, a munkát, s hogy ő előzetesen jóváhagyott szabira menne, a gyerek várja az iskolában, de ha nincs más megoldás, visszajön a fiával, s beül vele együtt egy tárgyalóba dolgozni… (Itt kicsit izgult, nehogy Adrienn ráharapjon a felajánlásra.) Ó, nem kell, majd megoldjuk! – hangzott a válasz. Dóri érezte, innen már sínre teszi a ma délutánt. Biztos? – kérdezte. Elég hosszú a lista… – tette hozzá. Igen, persze, emiatt ne gyere vissza! – hangzott a megerősítés.
Dóri úgy sejtette, Adrienn nem olvasta el figyelmesen az e-mailt, másképp nem ajánlotta volna fel ilyen könnyelműen, hogy „megoldjuk”. De innentől kezdve ez már nem az ő dolga volt. Időközben megérkezett a válasz a munkát küldő igazgatótól, Kovács Szilvesztertől: az előzetes belső auditon az ellenőr hosszabb folyamatleírást kért, ezért legalább azok a módosítások, bővítések kerüljenek bele a dokumentumokba, amit ő most itt listázott. Ez alatt beesett Dóri közvetlen főnöke, Zsigmond is az irodába, aki szintén nem tartotta logikusnak a módosításokat átvezetni a kért formában. Dórival értett egyet, mindezt szóban közölte vele. Majd hozzátette, neki ugyan mindegy, ez az egész úgyis csak pár ember lelkének megnyugtatására szolgál, őt nem érdekli különösebben...
Miután Dóri számára végképp világossá vált, hogy itt mi van a mérleg két serpenyőjében – pár ember kénye-kedve, illetve a fia lelki egyensúlya –, gyorsan összedobott egy e-mailt, amiben minden érintettnek megírta, szabin van most déltől (azaz már), Adrienn fogja intézni a módosítások átvezet(tet)ését, de azért ő maga telefonon elérhető marad, ha kérdés merülne fel…
Dóri már a kijáratnál elejtette a telefonját, ami háromfelé repült a járdán. Bedobta a darabokat a táskájába, s robogott a fiáért. Szerencsére, épp akkor jött ki az osztály az ebédlőből, nem nagyon késett el. A játszótéren töltötték a délutánt. A fia csimpaszkodott, lógott, mászott, és közben mesélt, és többször is elérzékenyült, milyen boldog, hogy délben eljöhetett az iskolából. Dóri tudta, hogy jól döntött. Bármi is várja majd hétfőn az irodában.
Frissítés: hétfőn Dóri megtudta, hogy Adrienn az asszisztensnek, Cilinek adta ki a feladatot. Sírt szegény, de írt valamit. Hogy mi lett a végeredmény, az már senkit nem érdekelt.
