Régen igen gyakran kerültem mélypontra, aztán amikor onnan egy időre kiegyensúlyozódtam, azt gondoltam, ezután én már mindig képes leszek megtartani magam, soha többé nem kerülök a bányászbéka alsó fele alá. Aztán mégis jött a bányászbéka időszak. Néhány ilyen hullámvasutazás után egyszer összeírtam, mik azok a dolgok, amelyek engem töltenek, energiát adnak, egyensúlyba hoznak, hogy legyenek ötleteim, mivel emeljem fel magam, arra az időszakra, amikor az élet- és lelkierőm esetleg ismét elhagy. Nem szeretném a kedves olvasót a listámmal untatni, hiszen egyéni preferenciákat tartalmaz, s nem mindenki attól boldog és töltődik, amitől én. Jelezném azonban, hogy az ötlet – a lehetőségek összeírása – bevált, rá tudok nézni, mikkel kellene (kellett volna) foglalkoznom a megcsúszások helyett (azok elkerülése érdekében). Ráadásul ma már tudatosabb vagyok, egyre ritkábban és egyre rövidebb időkre esem szét.
Hogyan tarthatjuk meg, segíthetjük elő érzelmi kiegyensúlyozottságunkat? Hogyan kerülhetjük el, hogy újra és újra mélypontra kerüljünk, vagy ha ezt nem sikerül, hogy másszunk ki belőle minél előbb?
Sokféleképpen hathatunk saját jóllétünkre. Képesek vagyunk aktívan befolyásolni az életünket, ahelyett hogy csak passzívan elfogadnánk azt, ami bekövetkezik.
1. Fontos, hogy képesek legyünk elfogadni a saját érzéseinket. Bűntudat nélkül. Ugyanis jogunk van átélni érzelmeket. Legyen az pozitív vagy negatív. Az erős érzelmek szorongást okozhatnak, ilyenkor előfordulhat, hogy a szorongás elkerülése érdekében érzelemmentesen próbáljuk kezelni a szituációt, ami az érzelmektől való függetlenségünk hamis illúzióját keltheti. Az érzelmek elfojtásával azonban elveszítjük annak a lehetőségét, hogy a más emberekkel való kapcsolatainkból származó érzelmeket normálisnak foghassuk fel. Ha nem lehet közvetlen módon kifejezni az érzelmeinket (például, ha nem lenne bölcs dolog beszólni a főnöknek), az is segít, ha a feszültség csökkentésének más útját keressük. Ha tudatában vagyunk érzelmeinknek, közvetett vagy helyettesítő utakon is kifejezhetjük azokat, ha a közvetlen csatornákon nem lehetséges. Egy kellemes séta, a probléma megbeszélése egy barátunkkal alkalmas lehetőség, például, a harag kiadására.
2. Érdemes megismerni a gyenge pontjainkat. Ezáltal felkészülhetünk bizonyos helyzetekre, vagy elfogadhatjuk, hogy még nem állunk készen egy adott helyzetre. Ez a tudás segítséget nyújthat a stressz elleni védekezésben. Ha megpróbáljuk pontosan rögzíteni a „gyenge pont”, a kellemetlen érzés okát, talán új eszközöket is találunk a megoldáshoz.
3. Fejlődjünk és érdeklődjünk! Az unatkozó és boldogtalan emberek sokszor érdektelenek. Pedig minden életkorban találhatunk új érdeklődési kört, kipróbálhatunk új dolgokat, vagy elmélyíthetjük a tudásunkat egy számunkra ismerős témában. Gyakran minél többet tudunk egy dologról, az annál érdekesebbnek tűnik. A különféle készségek kifejlesztésével nyert kompetenciaérzés pedig jelentősen támogatja az önbecsülést.
4. Nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Rengeteg probléma forrása az elszigeteltség. Az ember társas lény. Nem az egyedüllét a probléma, hanem a magány. Ha minden figyelmünket saját problémáinkra fordítjuk, egészségtelen önmagunkba feledkezés az eredménye. A problémáktól megkönnyebbül, aki kifejezheti, másokkal megbeszélheti. Az élmény is erősebb, ha másokkal megosztható, közösségi. Saját értékeink átélése is megerősödhet, ha másokkal foglalkozunk.
5. Tudnunk kell, mikor kérjünk segítséget. Az önmegértés és az önsegítés útján ütközhetünk olyan akadályba, amelyet nem tudunk egyedül leküzdeni. Időnként képtelenek vagyunk a problémákat objektíven szemlélni, illetve lehetséges, hogy nincs rálátásunk minden lehetséges megoldásra. Amikor úgy érezzük, elakadtunk, nem tudjuk kézben tartani a dolgainkat, a problémánk elhatalmasodott rajtunk, ideje szakemberhez fordulni. A szaksegítség kérésére való nyitottság, készség az érzelmi érettség és intelligencia jele, nem a gyengeségé.
(Az írást Richard C. Atkinson – Ernest Hilgard Pszichológia című könyve inspirálta.)
(Az íás 2016. november 18-án jelent meg.)
