Ha elmegyek otthonról, nagyon nehezen szakadok el az ajtótól, legalább tizenötször ellenőrzöm, hogy biztosan bezártam-e. Ugyanígy vagyok a gázzal, a hajvasalóval, vasalóval, hajszárítóval. Nehéz lenne megmondani, hogy ez már kóros-e vagy sem, az biztos, ha súlyosbodik az állapotom, akkor foglalkozni kell majd vele.
Az OCD (obszesszív-kompulzív betegség) kényszerbetegség gyakran apróságokkal indul. Egy kis számolás, egy kis dupla ellenőrzés és hopp, már ki is alakult a „kór”. Azok, akik OCD-ben szenvednek tudják, milyen gyorsan alakulhat ki a baj. Néha évekbe telik, mire a betegségben szenvedők megkapják a szükséges segítséget.
A The Might nevű oldal megkeresett több olyan személyt, aki OCD-ben szenved, hogy az élő példák segítsenek felismerni az árulkodó jeleket.
„Soha nem tudtam megérinteni, ami rózsaszín, körülbelül három-négy évvel ezelőttig. Legkorábbi emlékem az, hogy a hüvelykujjammal végignyomkodtam a többi ujjamat, és az volt a lényeg, hogy minden ujjamat ugyanannyi ideig és ugyanolyan erővel nyomjam. Ha elrontottam, pánikba estem és kezdhettem előröl” - mesélte Stephanie F.
„Minden a baktériumoktól való félelmekkel kezdődött. Amikor tíz éves voltam, minden alkalommal meg kellett mosnom a kezem, ha hozzáértem valamihez. A betegséget pedig csak három éve diagnosztizálták, amikor 28 éves voltam”- mondta Kerry R.
„Sokszor az iskolában, nem a tanár mondanivalójának tartalmát vizsgáltam, hanem a szavakat. Megismételtem a mondatot és azt számoltam, hogy hány szótagból állt. Alkalmanként még mindig megteszem, de már próbálom előnykényt felfogni és nem hátrányként” - közölte Carleigh W.
„A szüleim sokszor azt hitték, hogy önző vagyok, mert nem adtam soha semmit senkinek, és nem dobok ki papírdarabokat és palackokat. Valójában azonban az a gondolat, hogy valamitől megválok, pánikba ejt és attól félek, hogy valaki bántani fog. Soha nem értettem, miért érzem ezt, egészen a néhány évvel ezelőtt megállapított diagnózisomig” - mesélte Jessica L.
„Mindig túlságosan aggódtam és óvatos voltam. Egészen addig, amíg nem tudtam élvezni rengeteg mindent, például egy szórakozóhelyen is csak a legrosszabb forgatókönyvre tudtam gondolni. Kisgyerekként soha nem értettem, hogy miért aggódom annyira és más pedig miért nem, azt viszont nem vettem észre, hogy mennyire irracionálisak a félelmeim és valóban azt hittem, hogy be fognak következni” - közölte Gessie P.
Mindenkinek vannak ilyen, olyan furcsa szokásai, azonban, ha már zavarja a mindennapjainkat, akkor érdemes segítséget kérni.