Aranka 1890-ben született a Tabánban. A család a németországi Lipcséből települt át Magyarországra, így a magyar mellett a német is a mindennapi életük része volt. Ez persze nem számított különleges dolognak az 1890-es évek Magyarországán, különösen a Tabánban nem, ahol rácok, tótok, svábok, szászok és magyarok éltek együtt, békességben.

A kisvállalkozó édesapa szorgalmas munkára nevelte gyermekeit, így dédnagyanyám amolyan nagy munkabírású, minden körülmények között boldogulni tudó fiatal lány lett. A polgári iskola elvégzése után férjhez is ment a szintén tabáni születésű és a német kisebbséghez tartozó Károlyhoz, aki fűtésszerelő kisiparosként dolgozott. Az első világháború nagy megrázkódtatásokat jelentett, mert dédapám katonaként szolgált és hosszú ideig nem érkezett róla hír, ezért dédnagyanyám úgy döntött, hogy elindul a frontra és megkeresi. Meg is találta, így ketten tértek vissza tabáni otthonukba, ahol tiszteletükre az egész Tabán egy hatalmas és spontán népünnepélyt tartott. A két örökké munkálkodó ember nagy harmóniában élt együtt, 1920-ban már három gyermekük volt.

A Tabán híres vendéglősének, Poldi bácsinak jó barátaiként együtt keresték a jobb megélhetést hozó vállalkozások lehetőségeit. Így történt, hogy dédnagyapám és dédnagyanyám a Naphegy oldalában biliárdszalont és kávéházat nyitottak, ahol mindketten felszolgáltak, dolgoztak, takarítottak, mosogattak. Az ifjú férj remek fűtésrendszert alakított ki az épületben, így télen is jó melegben kávézhattak és játszhattak az arra járó emberek. Ez a vállalkozás működött is mindaddig, amíg a nagy gazdasági világválság következtében anyagi nehézségek adódtak és be kellett zárniuk. Reménytelenné azonban nem vált a helyzetük, mert tovább keresték a lehetőségeket. Dédnagyapám fűtésszerelő műhelyt nyitott a Horthy Miklós úton (mai Bartók Béla út). Itt minden fontosabb üzletvezetési szabályt, fortélyt megtanított feleségének is, arra az eshetőségre, hogy ha vele valami történne, akkor a család továbbra is meg tudjon élni a kis műhely bevételéből.

Dédnagyapám folyamatosan dolgozott mindenféle újításokon is, feltaláló szellemiségét nagyapám is örökölte tőle. A második világháború azonban nagy változásokat eredményezett a család életében is. Dédnagyapám súlyosan megbetegedett, majd gyógyszer hiányában életét vesztette. Dédi ekkor új életet kezdett legidősebb gyermekével és három unokájával. A fűtésszerelő üzletet tovább üzemeltette mindaddig, amíg el nem vették és államosították. Ám ő ekkor sem adta fel a reményt, és lakásában lányával varrodát nyitott. Aranka hosszú életében mindent a gyermekeiért tett, akik rajongásig szerették és felnőtt korukban anyagilag is segítették. Tudták azt, hogy édesanyjuk küzdött és harcolt, ha kellett, dolgos feleségként, máskor anyatigrisként. Teltkarcsú alakja, munkabírása egy olyan nő és anya portréját rajzolja ki, aki végigélte a huszadik század minden nagy változását, de erkölcsiségében, hitében sohasem rendült meg.