Judit és Feri harmincöt éve házasok. Feri hatvanegy éves, Judit ötvenhat. A táncházmozgalomban ismerkedtek meg. Ők voltak az egyetlen pár az esküvőnkön, akik tudtak népzenére táncolni, miután visai tánccal megnyitottuk az estét. Mindenki más kedvéért – beleértve magunkat is, mert mi is csak a mezőségi dallamokra tudtunk lépni, amit kifejezetten az esküvőnkre tanultunk meg – szerződtettünk egy oktatót, aki mutatta a lépéseket, és táncoltatta a násznépet.
Juditot és Ferit a barátaink közt tudhatjuk. Ha találkozunk – általában nagyobb baráti társaságban –, nagyokat túrázunk. Csakúgy, mint idén szilveszterkor. Nyolc család, tizenhárom gyerek. Rengeteget beszélgettünk a lehető "legbelemenősebben". Magunkról, az életünkről. A negyvenes éveink környékén (plusz-mínusz pár év, leszámítva Feriéket) szinte mindegyikünk ott tart: eleget éltünk ahhoz tartós párkapcsolatban, hogy felmérjük, hol tartunk, milyenek lettünk mi, illetve a kapcsolataink ahhoz képest, amit ettől az egésztől vártunk. Ki hogyan kezeli a saját helyzetét, párkapcsolatát, életét. Mit remélünk és szeretnénk. Ferire és Juditra mindig valamiféle példaként tekintettünk mindannyian. Nem azért, mert náluk mindig süt a nap, hiszen el is mondják, hogy nem. Azonban ők azok, akik közel negyven év ismeretség, kapcsolat és több mint harminc év házasság után is folyamatosan sugároznak egymás és a külvilág felé, szépek, harmonikusak, gondolkodók, természetesek. Élnek. Kortalanok. Kézen fogva járnak. Négy gyereket neveltek fel, a két kisebb – a 19 és 22 éves lány – még velük lakik, az idősebb fiúk pedig házasok, s van két unoka is.
Az egész napos túrát követő szilveszter esti vacsorán mindannyian felfrissülve jelentünk meg. Ugyanis meleg víz nem nagyon folyt a csapból a szálláson. Folytattuk a túrán megkezdett párbeszédeket teljes nyitottsággal és őszinteséggel, még a pezsgős koccintás után is. Juditot most is, mint máskor, körülzsongtuk a kérdéseinkkel, a bölcsek kövének meglelése reményében. Ő pedig mindig őszintén válaszolt. - Tegnap is úgy felhúztam magam Ferin, azon gondolkodtam, hogy tudtam ezt így benézni?! – hangzott el sok más mellett. Feri és Judit időnként elmentek táncolni, majd visszaültek a társasághoz beszélgetni. Amikor Feri felállt egy tál töltött káposztáért, Judit megjegyezte, hogy az itt ülő párok nem nagyon táncolnak. - Pedig egy kapcsolatban a tánc ugyanolyan fontos, mint a szex – tette hozzá. Hirtelen elhallgattunk. Mindenki a tánctalan párkapcsolatára gondolt… Adrienn, aki jelenleg salsázni jár, de a férjét soha nem tudta elrángatni sem oda, sem néptáncra. Mariann, aki próbálkozott a salsába belebolondítani a férjét, majd áttért a hastáncra, ne mindig idegenekkel táncoljon a férje helyett, végül a néptánc fogta meg, az eredeti terv szerint abból is a körtáncos fajtákkal kezdte, ma már mást is táncol. Egy évig könyörgött a férjének, menjen vele, járjanak együtt táncolni. Hiába. - És így mostanra mással alakult ki, hogy természetes vele együtt táncolni… – fejezte be Mariann a történetét. - Vele valószínűleg más is ugyanilyen természetes lenne! – vágta rá Judit nevetésbe fullasztva a beszélgetést. Feri épp akkor egyensúlyozott visszafelé a töltött káposztával. - Nem hallottam semmit… – somolygott.
Az éjféli trakta után Feri Caro Emerald zenéjét kérte a DJ-től. Szerencsére, ennek senki nem tudott ellenállni. A férjem azóta is ezt hallgatja esténként, s tegnap javasolta, hogy eljárhatnánk hétvégenként tánctanfolyamra…
