Vettem egy üveg jófajta chiliszószt (komolyan, több díjat is nyert a világ és Magyarország erőspaprika-fesztiváljain). Azt mondtam, ebből most vagy pörkölt lesz, vagy gulyás. A gulyás nyert. Úgyis azt hiszik külföldön, hogy mi állandóan gulyást eszünk. No, adjunk neki!
Hozzávalók:
olaj vagy zsír
fokhagyma
vöröshagyma
marhahús (gulyáshús vagy lábszár)
pirospaprika, só, őrölt kömény
krumpli
sárgarépa
petrezselyem
kifőtt csipetke
és persze az isteni GaBko chiliszósz
Két evőkanálnyi zsíron megpirítottam két fej hagymát apróra vágva és egy jó fél fej fokhagymát passzírozva. A kisebb kockákra vágott húst beletettem, kissé fehéresre pirult. Én egy ötliteres lábasban főztem, ebbe kb. 80 dkg húst tettem. A tűzről lehúzva megszórtam pirospaprikával, majd sóval és egy kis őrölt köménnyel. Felöntöttem vízzel és egy kis cshiliszószt csepegtettem hozzá. Innentől jött a jutalomjáték, mert nem volt más dolgom, mint jó két órán keresztül békén hagyni, hadd főjön.
Amikor megpuhult a hús (kell neki idő), hozzátettem a répát, majd pár perc múlva a krumplit is. Megszórtam egy kis petrezselyemmel. Kifőtt csipetkével tálaltam (ezt nem gyúrom, a boltban veszem). A tányérban még egy-két csepp chiliszósszal megküldtem, egyrészt mert imádom az erőset, másrészt pedig mert tényleg isteni ez a szósz, hiszen nem veszi el az étel ízét, hanem gazdagítja, élénkíti azt.
Akármerre megyünk a világban mi magyarok, mindenhol az az első, ami eszükbe jut rólunk, hogy “GULÁS”. Igaz, hogy nem az eszményi módon, bográcsban készült az én gulyásom, de ez a téli hidegben nem volt lehetséges opció. Sebaj, tökéletes volt így is.