Szerintem nagyon fontos, ha egy híresség felvállalja, hogy mentális gondjai vannak, hiszen egy olyan témát hoz fel beszédtémaként, amelyről általában nem szeretünk beszélni, szégyelljük, hogy küszködünk vele. Például rám nagy hatással volt, amikor Jim Carrey-ről olvastam, hogy depresszióban szenvedett és festéssel gyógyította magát.
Sinead O'Connor nemcsak azt vállalta fel, hogy bipoláris zavarral küzd és öngyilkos gondolatai vannak, hanem azt is, hogy anyja brutálisan bántalmazta. Az ötven éves énekesnő nemrég Dr. Phil című beszélgetős tv-műsorban nyílt meg, ahol kendőzetlenül beszélt betegségéről és kegyetlen gyermekkoráról. Anyja számtalanszor megalázta, szexuálisan zaklatta, kínzókamrába zárta és élvezte ahogy szenved. "Rugdosott, azt mondta gonosz vagyok, hogy nem kellett volna megszületnem, hogy az apám miattam ment el" – mondta O'Connor.
Az énekesnő még augusztusban kétségbeesett videót közölt a Facebookon, melyben arról beszélt, hogy öngyilkos gondolatok gyötrik. „Teljesen egyedül vagyok. Senki nincs az életemben a pszichiáteremen kívül. Ő a legédesebb ember a földön. Azt mondja, én vagyok a hőse. Ez az egyetlen dolog, ami életben tart jelenleg… ami eléggé szánalmas” - mondta Sinead O’ Connor, aki elmondása szerint egy motelben él egyedül.
Az énekesnő 13 évesen elszökött otthonról, anyja 6 évvel később meghalt. Sinead O'Connor azt nyilatkozta, akkoriban Írországban nemhogy nem volt terápia hasonló problémával küszködőknek, de még beszélni sem volt szabad róla. Számára a zene szolgált gyógyírként, ez segített neki feldolgozni a történteket, egyfajta terápiaként szolgált.
Mi egy olyan világban élünk, ahol szégyen felvállalni a valódi érzéseinket, szégyen felvállalni a hibáinkat. A fentihez hasonló esetek viszont felhívják a figyelmet arra, hogy beszéljünk problémáinkról, hiszen ez akár meg is menthet minket.