Múlt vasárnap olyan balettelőadást láttunk, amelynek még most is a hatása alatt vagyok. A szentpétervári Borisz Eifman Balett vendégszerepelt az Operaházban, s Csajkovszkij Anna Karenina című darabját adta elő a társulat. A táncosok minden rezdülése és mozdulata az első perctől az utolsóig tükrözte azt a szenvedélyt és dinamikát, amely a mű szereplőinek életében megjelenik.

Eifman szerint a szenvedély igénye az egyik legerősebb emberi alapösztön. A világhírű szentpétervári társulat által előadott mű erős érzelmi hatások megformálására és kifejezésére törekszik: a címszereplő személyiségének kettősségére, és a benne rejlő belső érzelmi energiák kifejezésére fókuszál a szerelmi háromszög keretében. Eifman új típusú koreográfiája bejárta a világot, és mindenütt hatalmas sikert aratott.

Eifman tökéletesen egyesítette a korhűt a modernnel. Az Anna Kareninát megformáló Maria Abashova mozdulataira mintha nem hatottak volna a gravitáció törvényei, s úgy táncolt, olyan légiesen, mintha nem lettek volna csontjai. Ellentétben azzal, amit a Magyar Állami Operaház kiváló táncosaitól megszoktunk – izmos férfiak és pici, törékeny nők –, az Eifman Balett táncosai jóval 180 centi fölé nőttek, rendkívül nyúlánk alkatúak, beleértve a nőket is, különösen Maria Abashovát.

Amit a Magyar Állami Operaháztól megszoktam, az világszínvonalú, kiváló, és mindenkinek ajánlom, hogy részesítse magát abban az élményben, hogy el-ellátogat egy-egy előadására. Ha autókhoz kellene hasonlítanom, akkor a magyar balett élet és előadások teljesítménye Mercedes. Valamelyik luxus változata. Az Eifman Balett pedig Rolls-Royce. Az orosz balett nagy múltra tekint vissza és világhírű. Biztosan kellett hozzá az orosz néplélek, hogy ilyen előadások, teljesítmények születhettek a világnak azon a felén. Örülök, hogy részese lehettem az élménynek.