A babahordozás mint fogalom, gyakorlatilag az emberiséggel egyidős, hiszen a mai napig láthatjuk egyes nomád kultúrákban, hogy az édesanyák a hátukra kötik a gyermeküket és úgy végzik mindennapos tevékenységeiket. Hazánkban az elmúlt években lett ismét elterjedt, sőt, mára már annyi fajta hordozó van, hogy nehéz kiigazodni közöttük. Takács Mónika babahordozási tanácsadót kérdeztük a praktikákról, könnyed őszi kirándulásokról és személyes tapasztalatokról.

Sajnos rendkívül gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy ha megszületik egy gyermek, a családok, főleg az édesanyák begubóznak a négy fal közé. A babakocsival való közlekedés macerás és nehéz, ezért inkább otthon maradnak, nem járnak sehova. Ez pedig egyenes út a szülés utáni depressszióhoz. A babahordozók mennyiben jelentenek segítséget az édesanyáknak?

Tényleg nehéz a mai édesanyáknak, sokan csak az interneten élik szociális életüket ebben a lelkileg ingatag időszakban. Nem nagyon mernek kimozdulni a kicsivel, örülnek, ha a házimunkát el tudják végezni mellettük. Régen több generáció élt együtt, így az édesanyáknak nagyszülők személyében mindig volt társaságuk és segítségük is. Manapság ez igen ritka. A modern anyukáknak hatalmas segítség lehet, ha nyitottak a babahordozás irányába, hiszen úgy válik szabaddá a két kezük, hogy közben a babájuk békésen szundikál, vagy akár kíváncsian tekintget szorosan hozzájuk bújva. Otthon főzhetnek, porszívózhatnak, teregethetnek, adott esetben pedig a nagyobb testvérrel foglalkozhatnak, miközben a baba a hordozóban pihen. A babakocsis közlekedés a legtöbb esetben tényleg nem egyszerű, nem sok anyuka kedvét hozza meg egy kis kiruccanásra, vásárlásra a gondolat, hogy a baba súlyával megtoldott kocsit a zsúfolt tömegközlekedési eszközre felcipelje, betolja a tömött postára, egyensúlyozza a mozgólépcsőn és még sorolhatnám. Ki ne látott volna olyan anyukát, aki fél kézzel irányítja a babakocsit, a másikkal meg a kisbabáját viszi, mert ő inkább anyukájához bújna, mint a kocsiban feküdne?

Sokféle babahordozó van: kenguru, csatos, kendős, merev. Te melyiket ajánlod az édesanyáknak és miért?

Ez élethelyzet kérdése. Ami a legtöbbeknek először beugrik a babahordozás kapcsán, az még mindig a kenguru, de ma már számos kutatás igazolja, hogy ortopédiailag nem ad megfelelő támasztást a babának. Szerencsére a szülők egyre többet járnak a téma után, és ma már országszerte vannak babahordozó klubok, illetve hordozási tanácsadók, akik segítik a szülőket a számukra legmegfelelőbb hordozási módszer kiválasztásában, elsajátításában. Bátran ajánlom minden újdonsült anyukának, apukának, hogy használja ki a lehetőséget, tájékozódjon. Hogy valami konkrétabbat is mondjak, a szövött hosszú és karikás kendő, amiben legkönnyebben megvalósítható az optimális testtartás, a baba mozgásfejlődési szintjét figyelembe véve ajánlható rugalmas kendő, mei-tai, félcsatos és csatos hordozók. Ezekből rengeteg típus és márka létezik. Érdemes kipróbálni, hogy az adott baba-mama párosnak melyik a legjobb, legkényelmesebb. Eerre is jók a klubok, tanácsadók akiknél sokszor kölcsönözni, próbálni lehet.

A gyermek mennyi idős korától lehet, illetve érdemes a babahordozókat használni?

A szövött kendőket (karikás és hosszú) és rugalmas kendőt már újszülött-koraszülött kortól lehet használni, de hangsúlyoznám, hogy a gyermekágyas időszak a pihenésről kell hogy szóljon. Az édesanya mindenképp figyelje a saját testének jelzéseit, tartózkodjon a terheléstől, ha teheti az első hat hétben inkább adja át a lehetőséget apának. Sokan egyébként azt hiszik, hogy csak az egészen piciket érdemes hordozni, de ez nem így van. Nem is gondolnak arra, milyen jó szolgálatot tehet egy jól kiválasztott hordozó egy utcán fel-le kéredzkedő totyogónál is!

A szoros testi kontaktus hogyan hat a szülő-gyermek kapcsolatra?

A hordozásnak fontos kiemelni a lelki oldalát is, hiszen bizonyítottan erősíti a kötődést a szülő és a gyermek között, biztonságot ad a babának, a méhben töltött időt idézi neki. A testközelség lehetőséget ad a baba minden jelzésére a lehető leghamarabb válaszolni, ezáltal az igény szerint hordozott babák kevesebbet sírnak, nyugodtabbak.

Ha felkerekedik a család egy napsütéses őszi napon és kirándulni indul a közeli hegyekbe, mik azok a legfontosabb biztonsági szempontok, amikre oda kell figyelnünk a hordozással kapcsolatban?

A legalapvetőbb, hogy ne túlélőtúrára készüljünk babával felszerelkezve. Egy könnyed séta jól kiépített túraútvonalon, vadasparkban, könnyedebb terepeken teljesen kivitelezhető. Olyan utakon érdemes elindulni, amiket már ismerünk, ne útközben érjen meglepetés, és esetleg vissza kelljen fordulni. A hordozót is érdemes előtte már használni, kitapasztalni. Úgy gondolom, hogy háton hordozott babával biztonságosabb a kirándulás, hiszen nincs a kicsi a látóteredben, tudsz a lábad elé figyelni, valamint a korábbi hátizsákos túrákhoz hasonlóan a jól megszokott módon oszlik el a súly. Hűvösebb időben érdemes közös pulóvert, kabátot viselni. Erre alkalmas lehet egy apától kölcsönkért pulcsi, vagy lehet már direkt erre a célra kialakított hordozós kabátokat kapni.

Ti nagy kirándulók vagytok a férjeddel. Mi a konkrét tapasztalataid? Megérte elindulni a babahordozás útján?

Nagyon örülök, hogy elég bátrak voltunk elindulni vele, és hálás vagyok a barátnőmnek, aki felhívta a figyelmemet a kendőkre és a hordozásra. Három hónapos múlt a picink, amikor először több napra elmentünk vele az általunk minden évben meglátogatott Erdélyi-szigethegységbe, kb. 1300 méter magasra. Igazából ő nem sokat vett észre a dologból, édesen szunyókált a kristálytiszta hegyi levegőn, miközben boldogan kirándultunk a családdal és a barátokkal. Nekem ez nagyon sokat jelentett akkor. Kimozdultam. Vele. Nem is akárhova. Naphosszat sétáltunk a zöld mezőkön, miközben a fiúk túráztak a hegyekben, este pedig beszélgettünk, elmeséltük az élményeket. Fél évvel később is ellátogattunk ide, 10 hónaposan már többet nézelődött, érdeklődött, és itt látott életében először havat. Jövőre is biztosan elmegyünk, és akkor már a saját lábán fogja felfedezni a vidéket, de persze kéznél lesz a kendője is biztos ami biztos alapon. Kisebb kirándulásokat is rendszeresen teszünk. Mi Szarvason élünk, az arborétumot, a ligetet és az állatparkot már oda-vissza ismeri. Gombászni is egészen pici kora óta járunk vele. Ő csücsül a hátamon, nézelődik, én mondom neki, mi micsoda. Bevonjuk a programba, beszélgetésekbe, szerintem azért is jó, hogy nem lent csücsül a kocsiban, hanem velünk egy magasságban van, a hordozóban, mert így nagyon sokat tanul. Pár hete bevállaltuk az első külföldi utunkat is, Isztambulba repültünk. Vittük a kendőt is, ami nagyon jól jött a nagyváros tömött utcáin, közlekedési eszközein. Biztonságban tudtam benne a gyereket. Bár már hatalmasakat sétált, de ha elfáradt kicsit, vagy a városnézés hosszabbra nyúlt, becsücsült a kendőbe és pihent vagy aludt egyet a szokásos déli alvásidőben, így semmi nem borította fel az ő kis napirendjét sem.

Szilvási-Kassai Eszter